Bastille vagy Concorde? Ez volt a kérdés még vasárnap késő délután is. Aztán 17.50-kor a belga és svájci hírügynökségek kiszivárogtatták, hogy Sarkozy pártja, az UMP korifeusai lemondták a párizsi Concorde térre tervezett győzelmi ünnepséget. Mindeközben a közeli Bastille téren felgyorsultak az események: kivilágították az egy nappal korábban felállított színpadot, beüzemelték az óriás kivetítőt, s már ekkor, két órával az urnák zárása előtt sejteni lehetett, hogy a Bastille téren szocialista népünnepély készülődik. A teret már este nyolc óra előtt, az urnazárást meg sem várva, benépesítették a baloldali szimpatizánsok. A tér közepén magasodó Július oszlop, tetején Auguste Dumont szobrával, A szabadság szellemével rég nem látott tömeget szemlélhetett. Utoljára alighanem 31 évvel ezelőtt, Francois Mitterrand 1981-es győzelmének idején szorongtak ennyien Párizs leghíresebb terén.

A kezdetben lényegesen esélytelenebbnek tartott, kormányzati tapasztalatokkal nem rendelkező, ám a választási kampányban meglepően jól szereplő 57 éves Francois Hollande már az első fordulóban is vereséget mért a hivatalban lévő elnökre, a tegnapi szavazáson pedig sikerült megőriznie előnyét. A megválasztott elnök a Párizs közeli Tulle-ben adta le szavazatát vasárnap délelőtt, onnan kísérte figyelemmel az eseményeket, s első győzelmi nyilatkozatát is ott adta. Csak este nyolc után indult gépkocsival Párizsba, egyenesen az őt üdvrivalgással váró Bastille téri hívekhez. Pártjának vezetői eközben a francia Szocialista Párt Solferino utcai székházában gyülekeztek, együtt az eseményre akkreditációt nyert külföldi újságírók hadával. Több mint ezerkétszáz sajtómunkás kért bebocsátást a székházba, de csak hatszáznak jutott férőhely. A többiek egy 17 méter átmérőjű kivetítőn követhették az eseményeket. Hogy miért éppen 17 méteres? Talán mert ennyi év telt el azóta, hogy szocialista politikus lakott a francia elnöki palotában.

A külföld érdeklődése természetesnek vehető, hiszen Európa második gazdasági hatalma, az unió egyik vezető országa vett baloldali fordulatot, s mindenki kíváncsi, mit hoz ez a nemzetközi politikában. Aligha véletlenül történt, hogy már vasárnap délelőtt úgy nyilatkozott Jean-Marc Ayrault, a szocialisták nemzetgyűlési frakcióvezetője, Nantes baloldali polgármestere, hogy győzelme esetén Hollande még vasárnap este felhívja telefonon Angela Merkel német kancellárt, s egyeztet vele. Így is történt. Azt pedig ugyancsak Ayraulttól – Hollande lehetséges kormányfőjétől – tudjuk, hogy nagyon fontos az új francia elnök számára Párizs és Berlin jó viszonya, mert ezen múlik Európa talpra állítása, orientációváltása a növekedés és a versenyképesség irányába.

Francois Hollande az ötödik köztársaság második baloldali elnöke, miközben a vele egyidős Nicolas Sarkozy szintén a második azon elnökök között, akik nem tudták megismételni győzelmüket. Rajta kívül Valéry Giscard d’Estaing veszítette el hivatalát az első ciklus lejárta után, őt 1981-ben Francois Mitterrand győzte le. Igaz, akkor még hét év volt a francia köztársasági elnökök hivatali ideje, s ez 2000-ben csökkent öt évre. Eszerint Sarkozy töltötte a legkevesebb időt az Élysée-palotában.

Francois Hollande üdvözli támogatóit