A választások hírével szinte egy időben Ehud Barak védelmi miniszter Facebook-oldalán bejelentette: a szavazás nem befolyásolja az Iránnal kapcsolatos terveket. Mindehhez hozzátette: „a katonai opció továbbra is az asztalon van.” Arról van szó tehát, hogy miközben a hatok újabb tárgyalásra készülnek az irániakkal ezúttal Bagdadban, az izraeli jobboldali kormány továbbra is fenn akarja tartani a háborús légkört azzal, hogy katonai csapással fenyeget.

A harcias Netanjahu-politikát élesen bírálja több izraeli biztonsági szakember is, többek közt Meir Dagan, a Moszad, illetve Juval Diszkin, a belbiztonsági szolgálat nemrég nyugalomba vonult főnökei. Tehát azon személyek, akik évekig éppen az iráni fenyegetés súlyosságát latolgatták. Bírálta Netanjahut Ehud Olmert volt kormányfő is. Barak viszont a jobboldali Jiszráél Hájom napilapban azt mondta róluk, hogy „Olmert bandája beutazza a földet, és úgy nyilatkoznak, hogy az Irán érdekeit szolgálja.”

A kormány tehát befele is támad mindenkit, aki nem azonosul a Netanjahu-kormány politikájával, amelynek lényege, hogy Irán új holokausztot készít elő, s atomfegyverével Izrael elpusztítását tervezi.

Meir Javendafar iráni-izraeli politikai elemző arra hívja fel a figyelmet, hogy nem lehet semmibe venni, amikor a legtapasztaltabb katonai és biztonsági szakértők bírálják a háborús hisztériát. Emlékeztet rá, hogy Saul Mofaz, akit a Kadima középjobb párt vezetőjévé választottak, egyértelműen politikai haszonlesésnek tartja a miniszterelnök fellépését. Mofaz iráni születésű egykori tábornok, volt vezérkari főnök és védelmi miniszter is. Semmiképpen nem amatőr tehát a kérdésben.

Javendafar arra emlékeztet: tavaly ősszel négyszázötvenezer tüntető követelt társadalmi igazságosságot Tel-Aviv utcáin. A kormány azonban inkább az iráni ügyekre összpontosít, s nem adta fel telepítési és gazdaságpolitikáját, ami a magas árakat és az egekbe szökő lakbéreket, lakásárakat okozza. Javandafar hozzátette: Izraelben mindenki ellenzi, hogy Irán atomfegyverhez jusson. Azok is, akik még ebben sem látnának egzisztenciális fenyegetést.

Ám világos, hogy az atomhatalommá lett Irán veszélyeztetné a regionális biztonságot. Az iráni-amerikai szakértő szerint az iráni rezsim korántsem olyan erős, mint amilyennek azt az izraeli kormány állítja. Netanjahu Ahmadinezsad elnökről úgy szól, mint nagy hatalmú politikusról, aki kezében tartja a nukleáris programot. Javendafar szerint Ahmadinezsad sok pénzt fizetne Iránban az ilyen propagandáért, hiszen őt saját közvéleménye „fogatlan, kétbalkezes, távozóban lévő béna kacsának” látja. Az elemző emlékeztet arra, hogy Khamenei ajatollah legfőbb vallási vezetőt úgy ábrázolják, mint aki regionális nagyhatalmat kívánna építeni, miközben öngyilkos rezsimet irányít. Hogy egyeztethető ez össze? –kérdezi. Javandefar szerint az Iránról és az ellene irányuló esetleges megelőző támadásról szóló vita egyre inkább belpolitikai kérdés Izraelben.

Felvetődik tehát: a választási kampány része lesz-e az iráni létesítmények elleni támadás kérdése? Barak tegnap izraeli vitapartnereit minősítette Irán kiszolgálóinak. Korábban Günter Grass Nobel-díjas német írót minősítették antiszemitának azért, mert bírálta a Netanjahu-kormány politikáját. Ez sorra megismétlődik más kritikusokkal is. Paul Krugman, a The New York Times közgazdasági Nobel-díjas szerzője nemrég egy könyvkritika kapcsán írt erről a jelenségről. Azt írta, hogy ő (liberális zsidóként) általában tartózkodik attól, hogy Izrael jövőjéről gondolkozzék. „Magától értetődőnek tűnik innen, hogy a jelenlegi izraeli kormány beszűkült politikája alapjában nem más, mint hosszú távú, fokozatos nemzeti öngyilkosság. És ez rossz a zsidóknak mindenütt, nem beszélve a világról.” Azzal fejezte be ezt a gondolatot, hogy hasonló fejtegetések után mindenkit szervezett csoportok támadása ér. Ezek az izraeli politika bármilyen bírálatát antiszemitizmusnak kiáltják ki.