Már megint trükköznek a görögök – vonták le ismét a tanulságot a németek. Mint a Die Welt című lap beszámolt róla, most éppen napenergiát szeretnének exportálni, csak épp se beruházó, se magasfeszültségű hálózat, amin keresztül külföldre jutna az energia. A Helios projekt 60 ezer munkahelyet teremtene és 15 milliárd eurót hozna az országnak, amivel csökkenthetnénk az adósságunkat – ábrándozott George Papakonstantinou energiaminiszter még áprilisban. Az áram nagy része nyugat-európai országokba menne (ha megépülnek persze a vezetékek), de tíz százaléka csak papíron mozogna, amire egy 2009-es uniós rendelkezés lehetőséget is ad. A görögök úgy képzelik az üzletet, hogy exportként ezt is feltüntetnék a költségvetésükben, más EU-tagállamok pedig „befogadhatnák”, mint tiszta energiát. Papíron ők is csökkenthetnék a károsanyag-kibocsátásukat, azaz mindenki jól járna. Állítólag Olaszországgal és Luxemburggal már tárgyalnak is a „virtuális üzletről”.

Mindez persze csak terv, de a szkeptikus fogadtatás azért jellemző a német közhangulatra. A görögök nehezen mossák le magukról a médiában sikerrel sulykolt képet, hogy ők bizony nagyon trükkös legények (más szóval csalók). Ám nem jobb a németek megítélése sem a görög sajtóban – a két ország között a válság kirobbanása óta hidegháborús hangulat uralkodik. Angela Merkel német kancellárt csak mint német szukát emlegetik a mediterrán országban, aki „a spórolás diktátumát” kényszeríti rá a görög népre. Olaj volt a tűzre, amikor elterjedt, hogy „spórolási biztost” ültetnének a görögök nyakára, aki ellenőrizné, valóban betartják-e a szavukat, és tényleg faragnak-e a költségeken, vagy csak folyik tovább a megszokott maszatolás.

A feszült hangulat érezhető a kétoldalú gazdasági kapcsolatokban is. A német Frankfurter Allgemeine Zeitungnak panaszkodott erről a minap Martin Knapp, a görög–német ipari és kereskedelmi kamara vezetője. A görög sajtó hirdetett már bojkottot a német áruk ellen, és megesett az is, hogy egy elektronikai cikkekre szakosodott, ismert áruház előtt tüntetők jelentek meg, mondván, ők nem hajlandók egy „kizsákmányolótól” vásárolni, mert „hülyék azért nem vagyunk”. (Máig nem tudni, hogy nem az egyik rivális üzletlánc akciójáról volt-e szó, amely kihasználta a németellenes hangulatot.) Német kiskereskedelmi láncok ellen is indult már hadjárat. Volt, akinél az építési engedélyeket kezdték hirtelen firtatni, mások ezt meg sem várták, inkább – mint az Aldi – a teljes kivonulás mellett döntöttek.

Akár paradoxonnak is tűnhet, de eközben meredeken emelkedik a németül tanulók száma. Az athéni Goethe Intézet, amely a legrégibb német kulturális intézet a világon, Theszaloníkivel együtt évente harmincezer nyelvvizsgát szervez, náluk (legalábbis az intézet igazgatója szerint) nincs németellenes hangulat. Lehet persze, hogy a görög fiatalok racionálisabban gondolkodnak, és már a jövőjüket tervezgetik – Németországban?

A német politikai alapítványok is érzik, hogy valamit tenniük kell az elmérgesedett hangulat ellen. A kereszténydemokratákhoz közelálló Konrad Adenauer Alapítvány és a szociáldemokrata Friedrich Ebert Alapítvány is azt tervezi, hogy újranyitja athéni irodáját, hogy közös projekteket készíthessenek a görög pártokkal és civil szervezetekkel. Az érzelmek helyett itt lenne az ésszerűség és a konkrét cselekvés ideje – javasolta a Financial Times Deutschlandnak nyilatkozva Hans-Joachim Fuchtel, a német munkaügyi minisztérium államtitkára.

Egy görög lány távcsővel kémleli az eget a Görögország délkeleti részén fekvő Kastellorizo szigetéről. Évi 300 napsütéses nap áll a görögök rendelkezésére, hogy pénzt csináljanak belőle.