Robbant a tűzhelyprémium
A tervek szerint 2013-tól havi 100, 2014-től pedig 150 euró járna annak az anyának, aki nem adja a gyerekét bölcsődébe; kivéve a munkanélkülieket, mert ők amúgy is otthon vannak. A társadalom máris két táborra oszlott, nők támadnak nőket, pártok csapnak össze – és mindenki Angela Merkel kancellárra mutogat: minek engedte ki a szellemet a palackból?
A javaslat a bajor keresztényszociális párttól, a CSU-tól származik, és sokak szerint egyértelműen belpolitikai okai vannak: Horst Seehofer pártelnök és bajor miniszterelnök ezzel akarja bebiztosítani választási győzelmét 2013-ban. Bajorországban nagyobb a támogatása a hagyományos családmodellnek, ráadásul így nem kell olyan sok bölcsődei férőhelyet támogatnia az államnak. A régóta közszájon forgó ötletet Angela Merkel a CDU/CSU közös javaslataként terjesztette elő, ám erre kitört a palotaforradalom a CDU-ban. A nőtagozat (és a középosztály) felháborodva utasította el, hogy a nőket ezzel ismét a tűzhely mellé száműzzék. Prominens politikusok szólaltak meg az ügyben, és keltek ki vehemensen a javaslat ellen: Rita Süss muth (CDU), a Bundestag korábbi elnöke szerint ez a modell rontja a nők esélyét arra, hogy saját jövedelemre és szociális biztonságra tegyenek szert, ráadásul elnapolja az óvodák/bölcsődék építését és bővítését. Gesine
Schwan, a szociáldemokraták korábbi államfőjelöltje, a Viadrina Egyetem elnöke szerint is kontraproduktív, hiszen bebetonozza a korábbi férfi-női szerepeket, másrészt semmi garanciát nem nyújt arra, hogy a gyerek után járó összeget valóban rá, és nem más célokra költi el a család. – Így éppen azok a gyerekek maradnának ki a bölcsődékből, akiknek a leginkább szükségük lenne a korai fejlesztésre – mutat rá Maria von Walser, az UNICEF németországi elnökhelyettese.
Ez aggasztja legjobban a német oktatáskutatókat és szociológusokat is. A pénzbeli juttatás éppen a bevándorló családokban ösztönözheti arra a szülőket, hogy otthon tartsák a gyerekeket, akik így nem tanulnak meg idejekorán németül, nem szocializálódnak megfelelően, és sokkal roszszabb esélyekkel indulnak neki az életnek, mint a korán közösségbe került társaik – állítják. Hivatkoznak a skandináv országokban, illetve Finnországban bevezetett hasonló juttatásokra, amelyek egy nemrég megjelent tanulmány szerint valóban rontották a nők munkába állásának esé lyeit, és nem segítették elő a bevándorlók integrációját sem. Igaz, Norvégiában nem havi 150, hanem 450 eurónak megfelelő összeg volt a „csáb erő” a gyerek otthon tartására.
A vitába persze azonnal beszálltak azok is, akik úgy vélik: a gyereknek hároméves koráig az anyja mellett van a helye, és semmit sem veszít, aki csak az óvodában csatlakozik társaihoz. Nem maradhattak ki a német gazdasági szakértők sem, akik azzal érvelnek, hogy az államnak manapság nagyon meg kell gondolnia, mire adjon ki pénzt. Arra ösztönözze az apákat és anyákat, hogy dolgozzanak, és cserébe biztosítsa a bölcsődei helyeket a gyerekeiknek, vagy arra, hogy otthon maradjanak? A kettő egyszerre nem megy, mert ennyi pénz a világon nincs. A német kormány 1,2 milliárd eurót akar a következő három évben a bölcsődék-óvodák fejlesztésére fordítani, és félő, hogy ezt a keretet csapolná meg a tűzhelyprémium.
A bajor nők másképp vélekednek, szerintük a vita teljesen félresiklott. A Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitungnak nyilatkozó ötgyermekes aneszteziológusnő azt mondja, ő csak azt szeretné, ha szabadon választhatna, mi a jobb a családnak. Arról szó sincs, hogy ne menne vissza dolgozni, egyik gyerekével sem hagyott ki egy évnél többet, és a havi 150 euró különben is kevés ahhoz, hogy lebeszéljen valakit a munkáról. Csakhogy a bölcsődéhez reggel fél hatkor kellene keltenie a gyereket, és mit csinál akkor, ha a kicsi megbetegszik? A havi 150 eurót viszont arra fordíthatná, ami a legjobban beválik: nagyszülőre, bébiszitterre, magánóvodára, amely rugalmasabb, mint az állami.
A javaslat egyik fő támogatója, a CSU főtitkárhelyettese, Dorothea Bär is azzal érvel, a nőknek meg kell hagyni a választás szabadságát. – Hihetetlen, hogy manapság a játszótéren kigúnyolják, lustának nevezik azokat az anyákat, akik nem rohannak vissza hanyatt-homlok a munkahelyükre – háborog a harmadik gyerekét váró politikusnő, akinek a rossz nyelvek szerint csak „zsebpénz” lenne a 150 euró.
Az otthon nevelési támogatásra van már példa Németországban. 2006 óta Türingiában évi több mint 30 millió eurót fizettek ki a szülőknek, akik nem adták bölcsődébe kétéves gyereküket. A támogatás a tizenhárom hónapig járó klasszikus gyes után legfeljebb tizenkét hónapig jár. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a szülők addig veszik igénybe, amíg bölcsődei helyet nem találnak a gyereküknek, vagyis nem „beszéli le őket” a bölcsődéről. Igaz, Kelet-Németországban a bölcsődék mindig elfogadottabbak voltak, mint az állami intézményektől viszolygó nyugati tartományokban – mutat rá lapunknak a türingiai családügyi minisztérium munkatársa. De ha valaki ettől várná a német demográfiai csodát, annak csalódnia kell: több gyerek ezekben a családokban sem született.
