Talán ez is hozzájárult a kormányközeli berkekben tapasztalható ünnepi hangulathoz a brüsszeli bejelentés után. Kétségtelen, hogy szakmai szinten hatalmas munkát végzett a magyar fél, több száz oldalnyi levelezés, jogi érvelés után új szakaszba lépett a magyar kormány és az EU közti vita.

Bár a jegybank függetlenségével kapcsolatos eljárás lezárult, a hazánk és az unió közti vita korántsem. Az igazságszolgáltatás működésére vonatkozó szabályok miatt folytatódik (igaz, nem jogi eljárásként) a perlekedés, és a hiteltárgyalás keretében még további, az eddigieknél inkább politikaibb természetű feltételek is előkerülhetnek. Ezekhez pedig már nem kell uniós jogalapot találni. Ráadásul a kormány nyakán vannak nemcsak olyan, eddig általa marginálisnak tekintett szervezetek, mint az Európa Tanács, hanem maga az Európai Parlament is. Ne feledjük: az európai képviselők jelentésben mérik majd fel a magyar demokrácia állapotát.

Kétségtelen, hogy az Európai Bizottsággal vívott „szabadságharcnak” volt a legnagyobb tétje, elsősorban a hiteltárgyalások és az uniós jognak való megfelelés kötelezettsége miatt is. Érdekeinket érvényesíteni kell, a brüsszeli ajánlásokat nem kell diktátumként felfogni – ez igaz. De az is igaz, hogy nagy árat fizettünk a szabadságharcért. Ez pénzben is mérhető: egyébként nem emlékszem arra, hogy a választópolgároknak bármi beleszólásuk lett volna abba, hogy a kormány inkább a jóval drágább hozamot fizeti a külföldi befektetőknek az olcsóbb hitelkamat helyett – a szabadságharc jegyében. Az ország pénzügyi gondjai nem két éve kezdődtek, de nem sikerült sem bizalmat, sem jóindulatot keltenünk magunk iránt azóta sem, sőt: ez ügyben óriási a deficitünk, és nem is látszik a „hiánycél”. Összességében a harcosság Magyarország uniós érdekérvényesítő képességét ronthatja. Fel kell vetni a kérdést: megérte a legalább öt hónapos viaskodás azért, hogy a kormány végül mindössze az MNB elnökének fizetését csökkentő intézkedést és a híres esküt tudja felmutatni mint győzelmi ereklyéket?

Az elmúlt hónapoknak ugyanakkor van tapasztalata a magyar civil és politikai ellenzék számára is. Európa minden demokratikus erő szövetségese, de nem vállalhatja a teljes magyar demokrácia őrzőjének szerepét, s még kevésbé válthatja ki a demokratikus ellenzék funkcióját. Erre számítani, ezzel kalkulálni botorság. Az uniós jog betartását, a demokratikus minimumok fenntartását hivatalból ellátja Brüsszel. A magyar demokráciát azonban Magyarországon kell megvédeni.