Kacsingatás Le Pen híveire
Ennek legfrissebb bizonyítékát a párizsi sajtó és az ellenlábas szocialista párt abban látja, hogy egyik vidéki kampányrendezvényén Sarkozy szerdán azt találta mondani hallgatóságának: az első fordulóban a harmadik helyen végzett szélsőjobboldali „Marine Le Pen összeegyeztethető a köztársasággal”.
E kijelentés igen nagy vihart váltott ki a kampánylázban égő nyugateurópai országban – egymást érik a kommentárok, a magyarázkodások és a cáfolatok. Sarkozy szavai ismét előtérbe állították ugyanis a francia jobbközép évtizedes problémáját, amely a Nemzeti Front megerősödése óta időről időre súlyos dilemmát jelent a konzervatív tábor számára. Köthető-e bármiféle választási szövetség a szélsőjobboldallal? Főleg, ha ezen múlik a konzervatív győzelem egy szavazáson. A válasz – igaz, olykor némi habozás után – eddig az volt, hogy: semmiképpen sem.
E probléma legutóbb 1998-ban váltott ki éles vitát a konzervatív oldalon, amikor a regionális választások után több megyében a jobbközép csak a Nemzeti Front támogatásával nyerhette volna el a többséget a megyei közgyűlésekben. A Jacques Chirac vezette akkori pártcentrum azonban mereven elzárkózott az ilyen megoldások elől, és kizáratta a konzervatív pártból mindazokat a megyei vezetőket, akik megválasztásukhoz elfogadták a szélsőjobboldali segítséget.
A 2012-es államfőválasztáson a jelek szerint hasonló helyzet állt elő, Sarkozy ugyanis a szocialista Francois Hollande mögött csupán második lett az első fordulóban, és a közvélemény-kutatások arra utalnak, hogy a Nemzeti Front szavazóinak megnyerése nélkül alighanem ki kell majd költöznie májusban az Élyséepalotából.
E fenyegető perspektíva ellenére a Nemzeti Fronttal való nyílt szövetség mégsem jöhet szóba a konzervatívok számára. A felmérések szerint Sar kozy első fordulós szavazóinak mintegy harmada ezt határozottan ellenezné. Ráadásul a csaknem tízszá zalékos centrista tábor valószínűleg tömegesen állna Hollande oldalára, ha a konzervatívok „összefeküdnének” a szélsőjobbal.
Az államfő környezete határozottan cáfolta, hogy a köztársasági elnök inkriminált kijelentése egyáltalán elhangzott volna, vagy hogy ez Sarkozy és Marine Le Pen „közeledését” jelentené. Jean-Francois Copé, a Sarkozypárt (UMP) főtitkára a média „tisztességtelen és elfogadhatatlan dezinformációjának” minősítette az inkriminált gyűlésről készült tudósításokat. Sarkozy pedig „terrorizmussal” vádolta meg a médiát. Az államfő viszont Elzászban – ahol a Nemzeti Front kifejetten jó eredményt ért el
– kortesbeszédében a szélsőjobb számára különösen kedves témákat feszegetett. A többi között azzal próbálta a maga oldalára állítani az FN-híveket, hogy „ha nem ezt teszik, akkor Franciaországban a bevándorlók is szavazati jogot kapnak”.