Indul a hajsza Erdélyben a hatalmi koncért
Noha nyilvánosan mindhárom alakulat sürgette az összefogást, a jelek szerint erre kezdettől fogva nem volt hajlandóság. – Valaki nem azért hoz létre egy pártot, és aztán még egyet, hogy megegyezzen – jellemezte a helyzetet a Népszabadságnak nyilatkozva Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára. Arra utalt, hogy 2008-ban az MPP-t ugyanazok hozták létre, akik a frissen bejegyzett EMNP körül is bábáskodtak.
Az MPP négy éve azért jött létre, hogy felkínálja a magyaroknak a „választás szabadságát”, de Szász Jenő vezetésével az alakulat alulmúlta a várakozásokat. A 2008-as helyhatósági választásokon a voksok 15 százalékát szerezte meg – túl keveset ahhoz, hogy veszélyeztesse az RMDSZ esélyeit az ötszázalékos parlamenti küszöb átlépésére. Így az év végi parlamenti választásokon az RMDSZ elutasította az MPP koalíciós ajánlatát, Szászék pedig nem indítottak saját jelöltet.
Az EMNP is azzal a nem titkolt szándékkal alakult meg Toró T. Tibor vezetésével, Tőkés László védnöksége alatt, hogy tárgyalóasztalhoz kényszerítse az RMDSZ-t. – Mások is hozzá akarnak férni a húsosfazékhoz, erre vezethetők vissza a romániai magyar politikában jelentkező törések – vélte a Bukaresti Egyetem politológusprofesszora. Stelian Tanase szerint vannak ugyan ideológiai eltérések az RMDSZ és a két párt között, de nem ezek a meghatározók, hanem a harc a hatalmi pozíciókért.
Lényegi különbséget az RMDSZ és a másik két párt között valóban nehéz felfedezni, mind a célkitűzéseket, mind a módszereket illetően. A két párt ideológusaként ismert Bakk Miklós is elismerte a minap, hogy a pozicionálást nehezítik az RMDSZ-szel közös gyökerek. Toróék az RMDSZ Bukarest-központúságának kritikájával megpróbálják sugallni, hogy ők másként küzdenének például az autonómiáért, de még homályosan sem körvonalazzák ezt az alternatív utat.
A Tőkés-tábor „új egységet” hirdet. Elképzelésük szerint a „három magyar párt” közösen indítana jelölteket a választásokon ott, ahol a verseny veszélybe sodorná a magyar képviseletet, és megmérkőzne egymással – azaz osztozna a pozíciókon – ott, ahol a magyarság tömbben él. (A képhez hozzátartozik, hogy az „új egységet” maga az EMNP sem tartja tiszteletben. A párt éppen a szórványban indít jelölteket júniusban, miközben több székelyföldi településen „álkoalíciót” kötött: beállt az RMDSZ népszerű politikusai mögé.) Ezzel szemben az RMDSZ igyekszik fenntartani a status quót és megmaradni érdekvédelmi szövetségnek, amely ernyője alá vonja a különböző irányzatokat. Ennek megfelelő a szövetség ajánlata: a koalíciót elutasítja, viszont bárkit szívesen lát a jelöltlistáin, aki az összefogást választja.
A politológus szerint ez az utolsó ilyen alkalom, tárgyalások hiányában előfordulhat, hogy a rendszerváltás után először az RMDSZ és a magyar közösség parlamenti képviselet nélkül marad. – Számítok ebben az RMDSZ tapasztalatára – tette hozzá. Sokan szeretnék egyébként, ha az RMDSZ nem jutna be a parlamentbe, nemcsak a szövetség politikai ellenfelei és a nacionalisták. Sokakat bosszant, hogy a magyarok rövid megszakításokkal 1996 óta kormányon vannak, és úgy látják, egyedül a parlamenti küszöb tarthatja távol az RMDSZ-t a hatalomtól. – Az RMDSZ rengeteg eredményt elért, nem csak a kisebbségi jogok terén. De ha egy alakulat túl sokáig van hatalmon, azt a látszatot kelti, hogy a hatalmat önmagáért akarja. Az RMDSZ elkövette ezt a hibát – mutatott rá a politológus.
De van-e még értelme a nemzetiségi alapon történő politizálásnak? – Az etnikai párt idejétmúlt, és nem kifejezetten európai konstrukció, Románia mégsem engedheti meg magának, hogy az RMDSZ „kiessen” a törvényhozásból. Nem volna bölcs dolog képviselet nélkül hagyni egy másfél milliós közösséget – vélekedett a professzor. Stelian Tanase szerint egyelőre a román pártok ideológiailag meglehetősen zavarosak, ezért a magyarság politikai betagolódása nehézkes lenne. Más szempontból sem tartaná jónak az RMDSZ felbomlását „a következő egy-két törvényhozási ciklusban”: a magyar képviselők komolyságukkal, az adott szóhoz és a munkához való viszonyulásukkal „tükröt tartanak” a társadalom elé, amire Romániának továbbra is nagy szüksége van.
