Semmi sem dőlt még el
„Hollande az élen, Marine Le Pen ünneprontó” – írja a baloldali Libération hétfői számának első oldalán. Arra utal, hogy a szélsőjobboldali jelölt a maga 18,01 százalékos eredményével kétségessé teheti Hollande második fordulós győzelmét. Feltéve persze, ha a Nemzeti Front jelöltje – aki apja minden korábbi eredményét felülmúlta – Sarkozy támogatására szólítja fel híveit. Ami távolról sem biztos. Sőt francia elemzők szerint Le Pen már a nyári nemzetgyűlési választásokra készül, ahol a jelenlegi kormánypárt alternatívájaként léphet fel. Az Ifop felmérése szerint a szélsőjobb szavazótáborának legfeljebb 48 százaléka fog Sarkozyre szavazni, 31 százalékuk Hollande-nak adja majd a voksát, a többiek pedig távol maradnak a szavazástól. Ez esetben a hivatalban lévő elnök biztosan veszíteni fog, nem véletlenül írja a hétfői Le Figaro címlapján: ha Le Pen szavazói a második fordulóban nem támogatják Sarkozyt, az ő felelősségük lesz, hogy a baloldal ismét hatalomra kerül.
Számos politikai elemző Sarkozyt teszi felelőssé a radikális jobboldal megerősödéséért. Az elnök a kampány elején – alighanem munkatársainak tanácsára – még a gazdaságot állította a vitatémák központjába. Azt magyarázta: nem sikerült ugyan a bénult országot felráznia, a növekedés a fél százalékot sem éri el, a munkanélküliségi ráta 10 százalékra (a pályakezdő fiatalok körében 20 százalékra) nőtt, de legalább sikerült megvédeni az országot a nagyobb bajoktól. Később azonban – alighanem a szélsőjobboldali szavazók elhódításának szándékával – hirtelen fordulatot vett. A közbiztonság, illetve a bevándorlás kérdéseire összpontosított. Ezekben a témákban viszont Le Pen „jobb volt” nála.
Az első forduló győztese, Francois Hollande is kénytelen „külső” támogatók után nézni, ha május 6-án is nyerni akar. Az ő helyzete valamivel könnyebb, mint Sarkozyé, hiszen a radikális Baloldali Front jelöltje, Jean-Luc Mélenchon máris jelezte, hogy Hollande támogatására szólítja fel híveit. A közvélemény-kutatók is azt jelzik, hogy a radikális baloldali szavazók 83 százaléka a szocialista jelöltre voksol majd. Hasonló ígéretet tett a Zöldek képviseletében Eva Joly, igaz, számszerűleg ez csupán alig valamivel két százalék fölötti támogatást jelenthet. A két trockista párt szavazóiról is nehéz elképzelni, hogy nem Hollande-ot támogatják. A nagy kérdés a centrista Francois Bayrou közel 10 százalékos tábora. Ha Bayrou netán miniszterelnöki ajánlatot kapna, elképzelhető, hogy Sarkozy támogatására biztatná híveit. Ha nem, azok három részre fognak oszlani: 38 százalékuk a jelenlegi elnökre, 32 százalékuk Hollande-ra szavaz, 30 százalékuk pedig tartózkodik.
Hollande azt mondja magáról: „Az összefogás jelöltje vagyok, a változás jegyében”. Fontos tehát, hogy a hátralévő két hétben ne mondjon olyat, amivel a szélsőbalos és a környezetbarát híveket felbosszanthatja. De még fontosabb, hogy ne sétáljon bele Sarkozy csapdájába. Az elnök ugyanis legalább három tévévitába akarja őt belerángatni, abban a hitben, hogy a kamerák előtt ő a rutinosabb. Ezt Hollande is így gondolhatja, ezért csak egyet akar. Ezekben a vitákban Sarkozy szeretne nemzetközi vizekre evezni, ahol ellenfele járatlanabb. De Hollande ezt kerülni fogja. Ehelyett igyekszik majd szembesíteni Sarkozyt az ország siralmas gazdasági helyzetével, ami önmagáért beszél.
