Az unió soros elnökségét ellátó Dánia külügyminisztere, Villy Sovndal „rendkívül aggasztónak” minősítette Marine Le Pen pártjának sikerét, amely szerinte általános európai tendencia része. Hasonló szélsőséges pártok hódítanak Dániában, Finnországban, Svédországban, Hollandiában, Svájcban, Ausztriában vagy Magyarországon is. „Aggodalommal tölt el az ellenérzés a nyitott társadalmakkal, a nyitott Európával szemben, és nem csak Franciaországban” – fogalmazott Carl Bildt, a svéd diplomácia irányítója.

„Marine Le Pen eredménye mindannyiunkat el kell hogy gondolkodtasson” – hangsúlyozta Michael Spindelegger osztrák külügyminiszter. Hozzá csatlakozott belga kollégája, Didier Reynders, amikor úgy vélte, hogy „nagyon oda kell figyelni” a szélsőjobboldal térhódítására.

Nemcsak bevándorlás-, hanem Európa-ellenes politikát is hirdet a Nemzeti Front, amely népszavazást sürget Franciaország euróövezeti tagságáról (értsd: az euró feladásáról). Marine Le Pen Európa fölé helyezné a nemzetállamokat, vagyis – megfordítva a mostani sorrendet – az EU-joganyagot felülírná a francia törvényekkel.

A kivárás a második fordulóba bejutott két elnökjelölt, Francois Hollande és Nicolas Sarkozy politikájára vonatkozik. Mindketten tettek jó néhány euroszkeptikus (sőt Európa-ellenes) kijelentést a választási kampányban, de EU-illetékesek arra számítanak, hogy a választások után mérséklődik majd ez a hangnem.

A schengeni övezet támadásán túl Sarkozy a Buy European Act nevű protekcionista szabályozás ötletét is felvetette (az uniós közbeszerzésekből kizárólag az Európában termelő kis- és középvállalatok részesüljenek). Hollande pedig a fiskális paktum (a szigorúbb költségvetési fegyelmet előíró uniós megállapodás) újratárgyalását szorgalmazta, mert szerinte hiányoznak belőle a gazdasági növekedést ösztönző intézkedések. Ám brüsszeli diplomaták arra figyelmeztetnek: ezekben az ügyekben Franciaország önmagában semmit sem tehet.