„Behúzott egy nagyot a rendszernek”
A fekete bőrű Roseline bevándorlócsaládból származik. Egyik legfőbb kifogása, hogy az újonnan érkezők sokkal nagyvonalúbb támogatást kapnak az államtól, mint a „franciák”. Marine Le Pen sikerének kulcsa éppen az, hogy pártja törzsszavazóin, vagyis a munkásosztálybeli, alacsony keresetű férfiakon túl meg tudta szólítani a nőket, a munkanélküli fiatalokat vagy az alsóbb középosztálybelieket, akik korábban viszolyogtak apjától, annak stílusától és nézeteitől. Protest, vagyis tiltakozó szavazat – gondolnák sokan a Nemzeti Frontot 2011 januárja óta irányító Le Pen lány sikere kapcsán.
A L’Express által megszólaltatott elemzők szerint természetesen a 18 százalékban benne van Nicolas Sarkozy politikájának tagadása, a gazdasági válsággal, az euróval szembeni elutasítás és a vásárlóerő csökkenése okozta felháborodás. A Sarkozynek szóló büntetőszavazat egyre inkább azonosuló támogató vokssá válik. Választóinak negyven százaléka azért szavazott Le Penre, hogy az asszony hatalmi pozícióba kerüljön – írta a L’Express. S bár a bevándorlás és a rossz közbiztonság volt a fő kampánytémája, leginkább a vásárlóerő romlásának hangsúlyozásával tudta szavazóbázisát bővíteni. Igyekezett gazdasági rátermettséget és hitelességet sugallni. Reálisnak tűntek ígéretei: a minimálbért 200 euróval emelte volna, „lenyomta” volna az üzemanyagárakat, és ígért a nyugdíjasoknak is.
A Nemzeti Front nyomulásának további látványos jele, hogy Marine Le Pen kitört a párt hagyományos választói hátországát jelentő dél-franciaországi megyékből. Gard megyében az élen végzett, és tizenöt további kelet-franciaországi megyében, lényegében Elzásztól délre egészen a Földközi-tengerig a második lett. Jól szerepelt az északkeleti országrészben is. Az egykori bányász- és nehézipari körzetek korábban kommunista fellegvárak voltak. Az 1990-es évektől a bányák és az acélgyárak bezárásával megjelent a tömeges munkanélküliség, s a kilátástalanság a korábban erősen balra szavazókat az elmúlt másfél évtizedben elvitte a szélsőjobb felé.