Hollande a párizsi Le Monde információi szerint a szavazatok 28,4 százalékát szerezte meg, míg a hivatalban lévő államfő, Nicolas Sarkozy 25,5 százalékkal végzett a második helyen. Ez azt jelenti, hogy ők ketten indulnak a két hét múlva esedékes elnökválasztás második, mindent eldöntő fordulójában.

Éppen ebből a szempontjából nem mindegy, hogy szerepelt a mostani megmérettetésen a többi jelölt, hiszen mind Hollande, mind Sarkozy a szimpatizánsai megnyerésével tud csak révbe érni. Nos, e téren már nem bizonyultak pontosnak a véleménykutatók, ugyanis szinte egybehangzóan azt állították, hogy a második fordulóra a szocialista jelölt tartalékai nagyobbak. Az eredmények nem ezt mutatják. A harmadik helyen végzett szélsőjobboldali Marine Le Pen ugyanis – túlszárnyalva ötszörös elnökjelölt apja valamennyi teljesítményét – csaknem 20 százalékot ért el, s ha szimpatizánsai valamennyien Sarkozyt támogatják, az nagy előnyt jelent. A most negyedik helyen végzett radikális baloldali jelölt, Jean-Luc Mélenchon viszont elmaradt az előrejelzésektől, s csupán 11,7 százalékot sikerült összegyűjtenie. Az ötödik Francois Bayrou is alulmúlta öt évvel ezelőtti önmagát 8,5 százalékos eredményével. Centrista lévén kérdéses, hogy hívei kit fognak támogatni. A mezőny alsó felében tanyázó jelöltek közül a Zöldek képviseletében induló francia-norvég Eva Joly ért el két százalékot, a többiek ennél is kevesebbet.

Mégis, az első forduló alapján Francois Hollande lehet Franciaország következő elnöke. Ez a gömbölyded, puhány, kopasz, halk, szemüveges „könyvelő” megverheti a dinamikus, sármos, minden ízében profi Sarkozyt. Hol lande-ról azt mondják ellenfelei: igaz, tizenegy éven át irányította a francia Szocialista Pártot, de ezt leszámítva még egy szatócsboltot sem vezetett, nemhogy országot. Mégsem volt eddig egyetlen közvélemény-kutató sem, amely ne őt nevezte volna az elnökválasztás favoritjának. Pedig sokak szerint amolyan se hús, se hal. Nem kelt különösebb lelkesedést, de nem is kedvetlenít el. Nehéz őt szeretni, de gyűlölni sincs miért. Az Ifop felmérése szerint mégis mindenben felülmúlja Sarkozyt: szimpatikusabbnak, becsületesebbnek, őszintébbnek és következetesebbnek tartják őt a választók jobboldali ellenfelénél. Csupán az elnöki posztra való rátermettség tekintetében marad el Sarkozy mögött.

A hivatalban lévő elnök viszont armageddoni fi gura: legszívesebben nemzetiszínű kokárdával feldíszített harckocsikkal vonulgatna, minden sarkon a franciákra leselkedő ellenséget lát.Hollande viszont kedveli amultietnikai közeget, az egyszerű embereket, szívesen fotóztatjamagát a piacon, amint bagettet vásárol. Sarkozy teli torokból énekli a Marseillaise-t, Hollande épp csak az orra alatt mormolja. Sarkozy lelkesít, Hollande nyugtat. Tény, hogy a francia baloldal Mitterrand óta nem állt ilyen közel a győzelemhez.

Persze teljesen más a mostani történelmi helyzet. Mitterrand 1981-ben szakítani akart a kapitalizmussal, Hollande csak Merkellel szakítana.Mitterrand hatvan évre szállította le a nyugdíjkorhatárt, öt hétre emelte a szabadságot, államosította a nagy francia vállalatok jelentős részét a Pechiney-től a Dassault-ig, a Matrától a Rhone-Pou lencig. Hollande ennél kevesebbet ígér: 75 százalékkal megadóztatná az évi egymillió euró feletti jövedelmeket, ami legfeljebb a monte-carlói ingatlanpiacot élénkítené. A baloldali jelölt győzelme esetén a legtöbb változás talán Franciaország európai politikájában várható, bár elemzők e téren is óvatosságra intenek. Amikor ugyanis Hollande jelezte, hogy felülvizsgálná a Párizs által is aláírt európai fiskális paktumot, akkor nem a pénzügyi szigorúság fellazítását indítványozta, hanem – Merkellel ellentétben – a megszorítások helyett a gazdasági élénkítésre helyezte a hangsúlyt.

Szembetűnő volt, hogy Hollande a kampány során kevéssé támadta Sarkozy személyét. Igaz, a politikáját bíráló mondatai viszont „gyilkoltak”. Szerinte Sarkozy vonalvezetése követhetetlen volt, jobbra-balra rángatta a gyeplőt. Mindenütt ott volt, nulla hatékonysággal. Keményen bírálta viszont a hivatalban lévő elnököt, amikor az jobbról próbálta előzni Ma rine Le Pent. A kampány egy bizonyos időszakában – főleg a toulouse-i gyilkosságok idején – csak a burkáról, az imámokról meg a halalról, a muszlim szokások szerint feldolgozott húsról beszélt.Hollande ezzel szemben szavazati jogot adna a külföldieknek, jogot a méltó életre és az egyneműek házasságára.

Pedig ami a házasságot illeti, ezzel ő sem sietett. Sosem vette el négy gyermekének anyját, Ségolene Royalt, s a választások előtt megjelent könyvében csupán egyetlen sort vesztegetett volt élettársára, a legutóbbi elnökválasztás baloldali jelöltjére. Viszonyuk manapság fagyos. Miként volt élettársa, ő is jobboldali családból jött: Hollande apja alighanem Le Pen-szavazó, Algériát ma is franciának tartja.