Teherán bokszmeccse a világ ellen
Mielőtt Londonban telepedett volna le, a gyermekkora óta száműzetésben élő kétgyermekes anya amerikai egyetemeken, a George Washington, majd a Georgetown Universityn végezte politikatudományi és diplomáciai tanulmányait.
A Népszabadságnak adott telefoninterjúban Ansari annak a véleményének adott hangot, hogy Teherán szokása szerint megpróbálja tárgyalásos úton „kidumálni” magát a problémákból. Elszánt, meggyőzhetetlennek tűnő hangnemével erősebbnek állítja be magát a valóságosnál. A napokban Isztambulban hat világhatalommal, az Egyesült Államokkal, az Egyesült Királysággal, Kínával, Oroszországgal, Franciaországgal és Németországgal, azaz az úgynevezett P5+1 formációval folytatott megbeszéléseken „konstruktív hangot” ütött meg. Azt a benyomást keltette, hogy hajlandó a megállapodásra, végre kész érdemi eszmecserét folytatni urándúsítási programjáról. Ansari szerint az isztambuli egyeztetéseken kifejezésre juttatott jóindulat ellenére Teherán ragaszkodik ahhoz a pozíciójához, amit senki nem hiszi el neki, azaz, hogy nukleáris programja kizárólag békés célokat szolgál. Állandó hivatkozási pont Ali Khamenei nagyajatollah, Irán legfőbb vezetője, aki nyilatkozataiban nemhogy elutasítja a nukleáris fegyverkezést, hanem egyenesen kiátkozza. Fatvát, vallásjogi döntést hirdetett meg ellene.
Ansari több kockázati szempontra is felhívta a figyelmet az iráni atomprogrammal kapcsolatban. Az egyik legfontosabb a környezetvédelem kérdése. Irán fokozottan ki van téve földrengéseknek, s nukleáris reaktorainak jelentős része éppen azokban a tartományokban található, ahol a földmozgások esélye különösen nagy. Egy másik szempont: Irán méreténél és természeti erőforrásokban, nyersanyagokban való gazdagságánál fogva máris regionális hatalomnak számít, ha nukleáris erőfölényét fokozza, a térség más országait is arra kényszeríti, hogy nagyobb súlyt helyezzenek atomprogramjukra. Az Iránnal szemben ellenséges Szaúd-Arábia hat hónap alatt képes lenne utolérni Teheránt, és a Perzsa-öböl kisebb országai, Kuvait és Katar is rákényszerülne a nukleáris opcióra, ami destabilizáló tényező lenne.
Az újságírónőnek az a benyomása, hogy az iráni lakosság nagy része, különösen a kevésbé jómódúak megelégelték a Nyugat elidegenítése miatt kialakult helyzetet. A szankciók éreztetik hatásukat, ahogy Ansari fogalmazott, „marnak”. Az egyszerű emberek úgy érzik, „nincs értelme” a nukleáris programra költeni. Mind tényleges pénzügyi, mind pedig erkölcsi megközelítésből „túl magas az ár”. A befektetések nem olyan projektekbe irányulnak, melyek javítanák a lakosság életszínvonalát. Ha nem jön létre megegyezés, és júliusban életbe lépnek a Brüsszel által már korábban kilátásba helyezett szankciók, Irán elesik az olajbevételek mintegy harminc százalékától. A nemzetközi közösség tilalmai, többek között az amerikai elnök döntése, hogy amerikai bankok nem köthetnek tranzakciókat az iráni központi bankkal, kedvezőtlen hatással lehetnek a pénzügyi szektorra és az egész üzleti életre. Az emberek megalázónak tartják utazási lehetőségeik korlátozását is. Teheránban nem működik sem amerikai, sem brit követség.
Ansari bízik abban, hogy Izrael nem váltja be a fenyegetését, és nem indít támadást Irán ellen. Felhívta azonban a figyelmet arra, hogy a háborúskodás már évekkel ezelőtt megkezdődött, még ha „hideg” módon zajlik is. Az azeri távközlési miniszter nemrégiben megvádolta Iránt, hogy kiberhadviselést folytat országa ellen. Ez év márciusában Azerbajdzsánban huszonkét iránit tartóztattak le, azzal gyanúsítva őket, hogy Teherán megbízásából terrorista merényleteket készítenek elő a bakui amerikai és izraeli nagykövetség ellen. Ugyancsak a közelmúltban a BBC vezérigazgatója, Mark Thompson Teheránt tette felelőssé a World Service, a rádió világszolgálata farszi adásának megzavarásáért, a külföldi programok vételét megakadályozó kiberincidensekért. Irán szerint viszont Izrael, pontosabban titkosszolgálata, a Moszad „lelkén” szárad öt atomtudós meggyilkolása, nem is beszélve arról a harminchat ember halálát okozó hatalmas erejű robbanásról, amely novemberben következett be a Forradalmi Gárda egyik Teherán közelében lévő támaszpontján, interkontinentális rakéta tesztelése közben. A szerencsétlenséget a Stuxnet számítógépes vírus okozhatta. Ansari úgy fogalmazott: Irán bokszmeccset folytat a világ ellen, de most vesztésre áll. Ezért tűnhetett a szokásosnál engedékenyebbnek Isztambulban.
London
