Az osztrák pénzügyminiszterről még egy hete azt pletykálták, hogy leváltják tisztségéből. Az eurózóna pénzügyminisztereit tömörítő eurócsoport vezetője, Jean- Claude Juncker is bírálta őt fecsegő természete miatt. Nem csupán az uniós pénzügyeket kotyogta ki, hanem még azt is, hogy Junckert vesekövek kínozzák. De legalább ennyire haragszanak a „Sóder Miciként” (a megnevezés korábbi építőipari vállalkozására utal) emlegetett miniszterre az osztrák tartományok vezetői, akiket az eddigieknél jobban be akar vonni a közteherviselésbe, vagyis a költségvetés szigorításába.

Mindez magyarázatul szolgálhat arra, hogy az osztrák pénzügyminisztérium miért siettette az adóamnesztiát jelentő egyezséget Svájccal – és miért próbálkozott Fekter még azzal is, hogy az Ausztriánál sokkal előbb tárgyalásokat kezdett Németországot is megelőzze. Bern azonban itt megálljt parancsolt, és jelezte: amíg Berlinnel nincs meg az egyezség, addig Béccsel sem ír alá semmit. Osztrák számítások szerint körülbelül 20 milliárd euróra tehető az összeg, amelyet osztrák állampolgárok rejtettek el Svájcban anélkül, hogy adókötelezettségeiknek Ausztriában eleget tettek volna. Ebből a becslésből számítják az egymilliárd eurós egyszeri bevételt, amelyet aztán további évi 50 millió euró követ. A bécsi szakértők állítják, hogy a kivitt pénzeket politikai megfontolásokból helyezték el az osztrák állampolgárok svájci bankokban, főleg a második világháború előtt, az adóelkerülésnek nem volt komoly szerepe.

Az osztrák–svájci megállapodás alapvetően a már Nagy-Britanniával és Németországgal kialkudott konstrukciót követi: egyszeri összeget kell a tőketulajdonosoknak a 2010 előtt kisíbolt pénzeik után kifizetni. A 2013 januárja után elhelyezett tőkét pedig 25 százalékos adó sújtja. Ausztria a gyors siker érdekében lemondott arról, hogy Svájc a leendő adóátutalásból adjon előleget, ahogy azt a másik két országnak megígérték a svájciak. Cserébe viszont a visszamenőleges adóztatás csak 15–38 százalék lesz, szemben a németek 21–41 százalékával. Attól függ a kirovandó adószázalék, hogy mekkora összegről van szó. A megállapodás lehetővé teszi, hogy aki a megszorítások miatt nem kívánja a pénzét Svájcban tartani, hazavihesse, élve az adóamnesztiát is jelentő határozatokkal. Aki marad, az adóért cserébe továbbra is élvezheti a svájci bankrendszer stabilitását, pénzének anonimitását. De a 2013. januárig hátralévő hónapokban arra is lehetősége van, hogy továbbvigye a pénzét a még ma is érintetlen adóparadicsomokba, például Szingapúrba. Maria Fekter menesztéséről most nem beszél senki Ausztriában. Ott –a németekkel ellentétben – annak is nagyobb az esélye, hogy az adóegyezséget a néppárti–szociáldemokrata nagykoalíció révén mielőbb ratifikálják a parlamenti képviselők.

Ázsiában bankol a gazdag magyar

Noha Magyarországon meghosszabbították az eltitkolt vagyonok hazahozatalára vonatkozó moratóriumot (továbbra is jutányos adókulcs mellett, büntetlenül lehet hazahozni a jogilag kétes megtakarításokat), ennek alig érezni a hatását, bár a tavaly kidolgozott könnyítés szakmailag is korrekt, eddig a legátgondoltabb próbálkozás – mondja Karagich István, a privátbanki szolgáltatásokat monitorozó tanácsadó, a Blochamps Capital vezetője. Ennek az lehet az oka, hogy az ilyen intézkedések eredményességének alapvető feltétele az állam és a polgára között meglévő bizalom, márpedig ezen komoly csorba esett, főleg a nyugdíjpénztári megtakarítások államosítása miatt.

Sokan kihasználták az állami akciót feketepénzeik legális hazahozatalára, de az így beáramlott összeget meghaladja, amit külföldön helyeztek el a betétesek, mert megrendült a bizalmuk a hazai pénzintézetekben. – 2012 tavaszán előny volt, ha egy privátbanki szolgáltató nemcsak a termékpalettát tartotta változatosan, de törekedett a vagyoneszközök megfelelő földrajzi sokszínűségére is – mondja Karagich István. Az elmúlttíz év adópolitikájának következménye, hogy az ügyfelek megtakarításaik egy részét nyugati vagy ázsiai pénzintézeteknél helyezik el. Szingapúr és Kína feljövőben van. (V. G. G.)

A Credit Suisse központja Zürichben