Marine Le Pen azonban nem feltétlenül a papa, Jean-Marie Le Pen 2002 történelmi sikerét akarja megismételni, amikor a szélsőjobboldali Nemzeti Front (Front National, FN) elnöke bejutott az államfőválasztás második fordulójába. A Le Pen-lányt sokkal veszélyesebbnek tartják, ő ugyanis hosszabb távon gondolkodik. Levetné magáról a protestáló párt imázsát. Kormány- és koalícióképes erővé akarja formálni az „örökséget”, amely eddig vállalhatatlan volt a polgári jobboldal szemében.

Marine Le Pen: csókok a választóknak

Az átalakítást a francia sajtóban ördög-, illetve démonűzésnek is hívják. A 43 éves pártelnök asszony látszólag próbál megszabadulni azoktól a radikálisoktól, például náci karlendítéssel pózoló tagoktól, akik veszélyeztetik a közép felé kacsingató politikát. A mélyben persze megmaradnak a kapcsolatok; a háromgyermekes, kétszer elvált anya a média figyelme alól akarja kivonni azokat, akik miatt például az antiszemitizmus árnyéka vetülne a pártra.

Apjával mindig is ellentmondásos volt a viszonya – emlékeztet a Le Figaro. Bár rajongásig szereti, ez nem akadályozta meg abban, hogy többször bírálja a szalonképtelennek tartott, éppen a potenciális új szavazóbázist, a középrétegeket elriasztó kirohanások miatt.

Mint a La Croix felidézi, Marine nyolcéves volt, amikor az apja elleni sikertelen 1976-os bombamerénylet szembesítette a politikai valósággal. Hat évvel később már a papát kísérte egy korteskörútra, huszonöt évesen indult először nemzetgyűlési képviselői posztért. A jogász végzettségű Le Pen-lány 2004-ben jutott be az Európai Parlamentbe. Tavaly januárban pedig átvette az FN irányítását.

Egybehangzó vélemények szerint Marine azzal kalkulál, hogy Nicolas Sarkozy esetleges vereségével a jelenlegi államfő mögött felsorakozó UMP szétesik, és a konzervatívok jobbszárnya – talán már az államfőválasztást nem sokkal követő nemzetgyűlési választásokon – valahogy összeolvad a Nemzeti Fronttal.

A hitelesség, no meg az elszigeteltségből való kitörés érdekében igyekszik szakpolitikai kérdésekben is megnyilvánulni. Míg apja alapvetően a bűnözést, a rossz közbiztonságot, a Franciaországot identitásában veszélyeztető bevándorlást ostorozta, a tévés vagy más nyilvánosság előtt zajló vitákban jól szereplő lánynak szociális, gazdasági és ökológia kérdésekben is van véleménye, sőt megoldásokat is felkínál. Méghozzá inkább baloldali ihletésűeket, így az állam nagyobb szerepvállalását és a közszolgálati szféra védelmét sürgeti. A nőjogi kérdések felvállalásával, azzal, hogy a nemek közötti bérkülönbségek felszámolása mellett kardoskodik, kifejezetten a női szavazókat célozza meg. S nem is rossz eredménnyel: a középrétegekben ma már egyáltalán nem kínos nyíltan Marine Le Penről beszélni.

Noha a „rendszert” folyamatosan revolverező, önmagát se nem bal-, se nem jobboldaliként beállító asszony igyekszik távolságot tartani az apjától, azt a tanácsot elfogadta, hogy a toulouse-i terrorista merényletek után még jobban nyomja a közbiztonság és a bevándorlás kérdéseit. A közvélemény-kutatások Marine esélyeit 14-15 százalékra teszik, és ez legjobb esetben is csak a harmadik helyre lesz elég a vasárnapi első fordulóban. Elsőre azonban nem rossz bemutatkozás. Elég fiatal ahhoz, hogy legyen még ideje az ördögűzésre.