A legsötétebb Ceausescu-korszakot idézi civil szervezetek szerint az a törvénytervezet, amely kötelező tanácsadáshoz kötné az abortuszt. A kérdés két élesen elkülönülő táborra szakította a közvéleményt: az úgynevezett életpártiakra, illetve azokra, akik a nők választási szabadsága mellett érvelnek. A kormánypárti kezdeményezés kötelezné a terhességmegszakításra jelentkező nőket, hogy a műtét előtt elmenjenek egy úgynevezett válságközpontba. Ott pszichológusoktól kapnának felvilágosítást az abortusz káros következményeiről, illetve kisfilmek segítségével megismerkednének magával a beavatkozással. Mintegy bónuszként a páciens megkapná a magzatról készült ultrahangos felvételt, majd öt napon át érlelhetné magában a döntést, és a tanácsadáson való részvételt igazoló bizonylattal a zsebében esetleg ismét megjelenne a nőgyógyásznál.

A huszonkét legjelentősebb civil szervezet közösen kérte a tervezet visszavonását, mondván: a nyilvánvaló érzelmi zsarolással a cél a nők elriasztása. Marius Dugulescu, a jogszabályt kidolgozó képviselő szerint viszont kizárólag a nők tájékoztatása a cél. – A legtöbben nincsenek tisztában az abortusszal járó testi-lelki megrázkódtatásokkal, és ami még fontosabb, nincsenek tisztában az alternatívákkal – érvel a képviselő, aki „civilben” baptista prédikátor. Érdeklődésünkre kifejtette, hogy az abortusz fő alternatívájának az örökbeadást tartja – annak ellenére, hogy Romániában máris 50 ezer kiskorú él állami gondozásban.

A tervezet indoklása szerint Európában messze Romániában a legmagasabb az abortuszok aránya, miközben a természetes szaporulat folyamatosan csökken. A kezdeményező nem megy odáig, hogy tételesen kimondja, az élet a fogantatással kezdődik, viszont a preambulumban (ami egyébiránt ritka a román törvényhozási gyakorlatban) hivatkozik a „magzat élethez való jogára”.

Romániában az 1966-ban bevezetett általános abortusztilalomnak, illetve a nem megfelelő körülmények között végrehajtott illegális magzatelhajtásoknak legalább tízezer nő esett áldozatul, és több százezren szenvedtek miatta. Nem véletlen, hogy a rendszerváltáskor az ideiglenes kormány a Román Kommunista Párt betiltásával egy időben az abortuszt érintő mindenfajta korlátozást eltörölt. Az évek múltával aztán egyre kevesebb szó esett az erőltetett népesedési politika borzalmairól. Aurora Martin, a romániai Európai Intézet munkatársa szerint éppen ezzel, vagyis a nőket ért traumák fokozatos elhallgatásával magyarázható, hogy 22 év után az állam megpróbálja ismét a nők nyakába varrni a rossz demográfiai mutatókat.

A kezdeményező szerint „túl messzire ment a vita”, túlzás a tervezet kapcsán Ceausescu népességpolitikájáról vagy „rendeletbébikről” beszélni. (Így emlegetik azokat, akik ’89 előtt vélhetően az abortusztilalomnak „köszönhetően” születtek.) Martin azonban emlékeztet: Ceausescu is a nők egészségét féltette, és a népességszaporulatra hivatkozott az abortusztilalom bevezetésekor.

Egy civil szervezet előkereste Marius Dugulescu két évvel korábbi nyilatkozatát, amely szerint az időközben elkészült törvény csupán az első lépés lenne az abortusz betiltása felé. – Kiragadták a szavaimat a kontextusból – védekezett lapunknak nyilatkozva a prédikátor-képviselő. – Egy konferencián azt kérdezte a riporter, hogy az abortusz betiltására készülök-e, amire azt válaszoltam, hogy európai uniós tagországként erre sajnos nincs lehetőségünk.

Bár a kezdeményező határozottan cáfolja, a tervezet egyértelműen amerikai import. Már a címe is a hírhedt CPC-ket (crisis pregnancy centers –várandósok válságközpontja) idézi, és a kötelező ultrahangos magzatfelvételek, valamint a riasztó filmeket is bevető „tanácsadás” is mind-mind része a tengerentúli „életpárti” törvénykezésnek.