Az elemzők ború- vagy derűlátásától függ, melyikük hány hónapot ad még Magyarországnak, de abban egyetértenek: előbb-utóbb a nemzetközi pénzügyi mentőöv után kell kapnia.

Ha odadobják neki.

Tisztázzuk az elején: a mentőöv nélkül nem az EU vagy az IMF fullad meg, hanem Magyarország. És ezt a mentőövet három uniós tagállamnak (Görögország, Portugália, Írország) oda is kínálta nemrég az EU–IMF-páros sok tízmilliárd euró formájában, a görögöknek kétszer is. Igaz, kértek cserébe sok mindent, elsősorban – pfuj-pfuj, ezt a szót a kétharmados népakarat hazájában leírni sem illik – megszorításokat.

Érthetetlen ezek után, hogy Orbán Viktor – a szokásos pénteki reggeli rádióinterjújában – efféléket nyilatkozik az éterbe: „Brüsszel nem Moszkva, olyan nincs, hogy a két fél közül az egyik megmondja, hogy kinek van igaza.” A jól ismert Moszkva-fóbián most tegyük túl magunkat, jöjjön inkább egy másik gyöngyszem: „Az zsarolás volna, ha tisztán pénzügyi kérdéseket politikai feltételek teljesítésével kapcsolnának össze, legyen szó akár az igazságszolgáltatásról, akár másról.”

Azaz dehogy érthetetlen. Orbán, mint mindig, ugyanabból a forgatókönyvből játszik: elutasít, visszalő, háborúzik. A brüsszeli EU-intézményekben továbbra sem tudnak mit kezdeni ezzel a harcmodorral (egyáltalán, bármilyen harcmodorral), de azért a sokadik támadás után ott is elunják a dolgot. Leveleket írnak, Magyarország-vitákat rendeznek, kötelezettségszegési eljárásokat indítanak, jelentéseket készítenek – és figyelmesen elolvassák mások jelentéseit is, lásd az Európa Tanácshoz tartozó velencei bizottság kínos kritikáit. (Nem is szólva az EU-tagállamok budapesti nagykövetségeinek aligha hízelgő diplomáciai táviratairól.)

Nemcsak kicsinyes, de kimondottan kontraproduktív – és Magyarország esetében pénzügyileg életveszélyes is – a „nem tudjuk, mit várnak tőlünk” érvelés. Nem tudjátok? Sebaj, nekünk nem sürgős – gondolhatják az EU és az IMF központjában. S közben egyre hosszabbra nyúlik a konkrét kifogások listája (igazságszolgáltatás, jegybank, válságadók, médiatanács, alkotmány, egyházügyi törvény, választási törvény és a többi). Lehet persze zsarolással riogatni, vagy értetlenkedni a pénzügyi és a politikai feltételek összekapcsolásán, de most, hogy már beléptünk a politikai értékeken (szabadság, demokrácia, jogállamiság) alapuló, Európai Unió nevű klubba, nincs sok értelme.

Együtt tényleg dübörgünk. Egyedül csődbe cincogjuk magunkat.