Buknak a fiatalok a populistákra
A szocialista Francois Hollande a vincennes-i kastély sétányára, míg az államfői posztért újrainduló Nicolas Sarkozy a Concorde térre hirdetett „erődemonstrációt”. A Concorderól jó emlékei vannak az Élysée-palota jelenlegi lakójának, hiszen 2007-ben ott ünnepelte győzelmét, amit Hollande akkori élettársa, Ségolene Royal felett aratott. Többen azért maliciózusan megjegyzik: Sarkozynek kár lenne elbíznia magát. A Concorde-on fejezték le 1793-ban XVI. Lajos francia királyt és feleségét, Mária Antóniát...
Kilenc nappal az első forduló előtt a kilátások nem túl rózsásak Sarkozy számára. A közvélemény-kutatások Hollande ismételt előretörését és a jelenlegi államfő visszaszorulását jelzik. A május 6-án esedékes második kört a felmérések értelmében változatlanul Hollande nyerné meg, s ezzel az V. Köztársaság történetében – a néhai Francois Mitterrand után – ő lenne a második szocialista politikus, aki az országot irányíthatná.
Sarkozy és a mögötte felsorakozó konzervatív párt, az UMP pénzügyi összeomlást jósol arra az esetre, ha a bármiféle kormányzati tapasztalat nélküli, az egymillió euró feletti jövedelmekre 75 százalékos adót kivetni tervező Hollande győzne. A szocialista kihívó viszont a Sarkozy-éra siralmas mérlegével lő vissza, így például azzal, hogy Franciaország elveszítette tripla A kötvénybesorolását. Azt persze mindkét vetélytárs tudja, hogy kemény idők elé néznek. Sarkozy 2016-ig nem kevesebbmint 125milliárd eurós, radikális takarékossági tervet hirdetett meg április elején közzétett gazdasági programjában. Ebből 13 milliárdot a társadalombiztosítás, további közel ötmilliárd eurót pedig a közkórházak finanszírozásából vonnának el. A szocialista jelölt egyelőre nem jelentett be sem megszorításokat, sem adósságféket. Kitart amellett: megválasztása esetén újratárgyalná a fran ciákat is spórolásra kényszerítő európai pénzügyi stabilitási paktumot.
Bár szinte mindenki egy Hollande–Sarkozy-párbajjal számol, a legérdekesebb mozgások a széleken tapasztalhatóak. A francia sajtóban idézett felmérések szerint főleg a 18–24 év közötti fiatalok körében jön be a szélsőbalos Jean-Luc Mélenchon és a szélsőjobboldali Marine Le Pen. Mindketten búcsút intenének a globális kapitalizmusnak, s kivezetnék az európai integráció egyik alapítóját az eurózónából. A Nemzeti Front elnökasszonya olyan szuverén, szigorúan nemzeti alapokon álló Franciaországot képzel el, amely védővámokkal és lényegében zéró bevándorlással állná a versenyt a feltörekvő harmadik világbeli országokkal.
– Ha én lettem volna negyedszázada Franciaország elnöke, Mohamed Merah sosem lett volna francia állampolgár – jelentette ki Le Pen az algériai származású toulouse-i terroristára utalva. Populizmusért a mindig vörös nyakkendőt viselő Mélenchon sem megy a szomszédba. 1700 eurós (505 ezer forintos) minimálbért ígér, a nyugdíjkorhatárt pedig 60 évre vinné. S miből finanszírozná a 130 milliárdos jóléti csomagot? A Baloldali Front jelöltje szerint az irdatlan összeget kinyomják majd az Európai Központi Bankból. Ha mégsem, úgy a nemzeti bankon lesz a sor. Vagyis az adófizetőkön.
