Pályán a csapatok
Debbie Bosanek Amerika leghíresebb titkárnője. Nincs még egy alkalmazott, akit Barack Obama ennyit emlegetne mostanában: ő Warren Buffet milliárdos asszisztense, és az amerikai elnök gazdaságpolitikai elképzeléseinek és újraválasztási kampányának egyik legfontosabb szimbóluma.
Ő az a titkárnő, aki magasabb kulccsal adózik, mint dúsgazdag főnöke, aki ezt a nyilvánosság elé tárta, és ő az, akinek a példájával illusztrálja az elnök kampánycsapata az amerikai adózási rendszer általuk igazságtalannak vélt sajátosságait. És Debbie Bosanek az, akinek példája segít éles határvonalat húzni Mitt Romney, az immár biztosnak tekinthető republikánus elnökjelölt és Obama gazdaság- és szociálpolitikai elképzelései közé.
A válságból lassan és fájdalmasan kimászó Amerikában ugyanis a gazdaság az elnökválasztási kampány legfontosabb ügye. Az elnök és kihívója teljesen másképp vezetné ki az országot a jelenlegi helyzetből.
Obama december 9-én, egy kansasi kisvárosban mondta el beszédét, amelynek fordulatai azóta is visszaköszönnek jelentős megszólalásaiban. Eszerint megdőlt az az elmélet, hogy ha csökkentjük a vállalatok és a gazdagok adóterheit, akkor a náluk maradt jövedelmet munkahelyteremtésre fordítják, így a vagyon végül majd „leszivárog”. – Az ő filozófiájuk ugyanis így szól: akkor járunk jól, ha mindenkit hagyunk, hogy gondoskodjon magáról, és játsszon a saját szabályai szerint. Nos, azért vagyok itt, hogy elmondjam, nincs igazuk – mondta Obama, aki kampánya egyik legfontosabb témájává tette a növekvő társadalmi egyenlőtlenséget. A héten egy floridai egyetemen elmondott beszédében hangsúlyozta: hisz a szabadpiac elveiben, de vannak olyan területek, ahol össze kell fognia az ország lakosságának. Közösen kell szervezni a nemzet védelmét, de az oktatást, a tömegközlekedést és a rászorulók, idősek ellátását is – azaz sok ügy van, ahol igenis fontos szerepe van a kormánynak. A nagyvállalatok és a bankszektor működése is erősebb szabályozásra szorul, mert a felügyelet hiánya és a szabályozás lazasága volt a válság egyik oka. (A látszat nem csal: e szavakban az ősszel a társadalmi egyenlőtlenségek ellen tüntető térfoglaló mozgalmak jelszavai köszönnek vissza.)
Mitt Romney ezzel szemben kisebb adókat és kisebb államot ígér, és a bürokrácia csökkentését. Szerinte ez ösztönözné a befektetéseket és vállalkozásokat, munkahelyeket teremtene, és beindítaná a gazdaság motorját. Csökkentené a vállalkozások adóterheit, érintetlenül hagyná a befektetésekből származó jövedelmek adóját is (ez teszi lehetővé, hogy Buffet és egyébként Romney is kisebb kulccsal adózik, mint a bérből és fizetésből élő amerikaiak). Mindeközben a honvédelemre fordított kiadások nem csökkennének Romney költségvetési terve szerint, de az egészségügyre, oktatásra, a szociális háló fenntartására szánt pénz drasztikusan kevesebb lenne.
Az, hogy melyik elképzelés diadalmaskodik, nemcsak az elnökválasztás, hanem az azzal egy időben tartott kongresszusi választások eredményétől is függ. De az biztos: az amerikai választóknak november 6-án két élesen eltérő világnézet és jövőkép között kell választaniuk.