Amerika megvetette lábát Ausztráliában
Mint arról Barack Obama elnök tavaly novemberben megállapodott Canberrával, 2016–17-re mintegy 2500 főre nő az amerikai csapatok létszáma az ötödik kontinens északi pontján, elmélyítve ezzel a két angolszász ország több mint hatvanéves szövetségesi együttműködését.
Az amerikai indoklás szerint a megnövekedett amerikai jelenlét –hiszen az USA egyelőre korlátozottan van jelen a földrészen, legismertebben az Alice Springs-i Echelon „kémközpontban” – elősegíti a mentő- és humanitárius akciók logisztikáját a délkelet-ázsiai térségben. Szó van közös, akár három- vagy többoldalú hadgyakorlatokról is (például indonéz részvétellel.) De nehéz nem észrevenni: ahogy Amerika az iraki, majd az afganisztáni háború feladásával egyre inkább kivonul Ázsia más részeiről, úgy helyezi át a hangsúlyt a csendes-óceáni térségre. Mégpedig a nemcsak gazdaságilag, de katonailag is egyre izmosodó Kína térnyerésének ellensúlyozására.
Michael Richardson, a szingapúri Délkelet-ázsiai Tanulmányok Intézetének (ISEAS) tudományos főmunkatársa úgy véli a The Japan Times hasábjain megjelent cikkében: új „stratégiai kaleidoszkóp” elemei kezdenek a helyükre illeszkedni. Az USA és biztonságpolitikai partnerei annak módozatait próbálgatják, hogyan téríthetik el Kínát az erő alkalmazásától, illetve az erőfitogtatástól, mégpedig különösen a Dél-kínai-tengeren, Délkelet-Ázsia vízi fókuszában. Bár a hivatalos ausztrál közlés szerint – amelyet Julia Gillard kormányfő is jegyez – csak „ideiglenesen állomásozó” USA-csapatokról van szó („nincsenek Ausztráliában állandó amerikai katonai támaszpontok, és ez nem is fog megváltozni”), az Egyesült Államok hírügynökségi jelentések szerint könynyebben hozzáférhet az észak-ausztrál katonai repterekhez, a nyugati Perth kikötővárosnál pedig repülőgép-hordozókat és atommeghajtású tengeralattjárókat állomásoztathat majd. Bejelentették, hosszú hatótávolságú drónokat (pilóta nélküli repülőgépeket) is működtethetnek innen az amerikaiak.
A Csendes- óceán peremtengerének számító Dél-kínai-tengerrel kapcsolatos területi viták hat térségbeli országot is megosztanak, árnyékot vetve a regionális együttműködési fórumokra, így a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségére (ASEAN) is. Ez történt a szervezet e heti, kétnapos phnompeni csúcstalálkozóján is, ahol a Fülöp-szigetek a területi viták nemzetközi rendezését szorgalmazta, míg a Kína-barátnak tekintett Kambodzsa – soros elnök házigazdaként is – a fékeket nyomta. Peking gyakorlatilag az egész területet beltengereként kezeli; ez elsősorban Vietnammal állítja szembe. Hu Jintao kínai elnök nyíltan megmondta Kambodzsának: országának nem érdeke, hogy a térség érintett országai mihamarabb érvényt szerezzenek az ASEAN egyelőre csak szavak szintjén létező magatartáskódexének a Dél-kínai-tengeren. A nemzetközi hajózási útvonalak egyharmada (a többi közt Ausztrália szinte teljes külkereskedelmével) vezet keresztül a világ egyik legnagyobb kiterjedésű, 3,5 millió négyzetkilométeres tengerén. Az amúgy is elmérgesedett helyzetet csak súlyosbítja, hogy mesés szénhidrogén-lelőhelyeket valószínűsítenek a víz alatt. A Spratly-szigetcsoport több tucat szigetén öt ország állomásoztat kisebb csapatokat; Kína, Vietnam, a Fülöp-szigetek, Malajzia és a Brunei Szultánság mellett hatodikként Tajvan formál még jogokat a Dél-kínai-tenger egy részére.
