Egy év alatt 1500 kérelem jött a hatóságokhoz kétségbeesett szülőktől, akik szerint évtizedekkel ezelőtt egyházi segítséggel elrabolták tőlük újszülött gyermeküket.

Egyikük, a ma már 30 éves Pilar évekig nyomozott, hogy megtalálja biológiai anyját. A szálak az apácához vezettek.Maria Luisa Torres, Pilar édesanyja 1982-ben kétségbeejtő helyzetben találta magát: volt egy kisgyermeke, elvált, s egy másik férfitól ismét teherbe esett. Az apa nem akart tudni a babáról. Maria Luisa ekkor a jóságosnak tűnő apácához fordult, aki újságokban és magazinokban hirdette, hogy segít az egyedülálló anyákon. Arról szó sem volt, hogy maga intézi az „isteni igazságszolgáltatást”.

Az apáca megnyugtatta, keres majd bölcsődét a kicsinek, édesanyja bármikor meglátogathatja, és amint egyenesbe jön, magához is veheti. Ám a szülés után néhány órával elvitte a babát, és az anya nem is látta többé. Az apáca közölte a megszeppent anyával, hogy „házasságtörő életmódja” miatt nem érdemli meg a gyereket. Még azzal is megfenyegette, hogy ha nyomoz utána, akkor az egyház példás büntetéssel sújt majd le rá.

A kislányt örökbe adták egy gyerektelen házaspárnak, akiknek az apáca „rossz életű asszonyként” festette le az anyát, aki lemondott a gyerekéről. Kikérdezte őket arról, mennyire vallásosak, majd zsebre tett egy jókora summát az „egyedülálló anya költségeire”. A történet itt le is záródhatott volna, ha az utóbbi években nem kerül nyilvánosságra Spanyolországban a sorozatos gyerekrablások ügye. Volt olyan anya, akivel a szülés után azt közölték, hogy meghalt a gyermeke, volt, akitől erőszakkal elvették. A háttérben minden esetben katolikus szervezetek, papok és apácák álltak. Sokszor név szerint María Gómez Valbuena.

Pilar esete talán annyiból különleges, hogy szülei soha nem titkolták, hogy örökbe fogadták. Amikor tíz évvel ezelőtt nyomozni kezdett az anyja után, nevelőapja még ebben is segítette. Magándetektíveket fogadtak, tévében és újságokban keresték az aszszonyt, aki Pilar vér szerinti anyja lehet. Végül sikerrel jártak: a DNS-vizsgálatok is igazolták, hogy az asszony, aki jelentkezett az egyik felhívásra, valóban az édesanyja. A lánynak hirtelen támadt két testvére is... – Az első találkozónk nem volt könnyű, nagyon féltem – vallotta be Maria Luisa Torres az El Paísnak. – Harminc évet egyszerűen elvettek tőlünk. Nem lehettem ott a lányom életének legfontosabb pillanataiban, és ezt már nem lehet visszacsinálni.

Pilar arra is emlékszik, hogy a nyomozás során felkeresték az apácát is, de az csak annyit mondott: felejtse el az anyját, mondván, prostituált volt, aki szívtelenül magára hagyta. Ezt máig nagyon nehéz megemészteniük.

Anya és lánya végül közösen tett feljelentést María Gómez Valbuena ellen, aki egyelőre idős korára és betegségére hivatkozva nem tett vallomást. Ám a vádemelés már megtörtént: ez az első eset Spanyolországban, hogy az ügyészség nem söpörte le az asztalról az ügyet arra hivatkozva, hogy a bűncselekmény elévült, és nincs elegendő bizonyíték az évtizedekkel ezelőtti események feltárására.

Spanyolországban valóságos mozgalom indult a gyerekrablások felderítésére. Felnyitottak sírokat is, és megesett, hogy valóban nem bukkantak rá a halottnakmondott csecsemők maradványaira. Több sikeres „családegyesítésre” is volt már példa az utóbbi évben. A spanyol igazságügy-miniszter a minap kiemelt fontosságú ügynek minősítette, hogy mielőbb kiderítsék: hová lettek a gyermekek?