Megunták a nadrágszíjmeghúzást
– Kiváló alkalom ez arra, hogy megmutassuk a világnak: Írország hisz az euró jövőjében – mondta Enda Kenyny miniszterelnök, leadva a startlövést a május 31-i referendum kampányához. A kincstári optimizmusra azonban nincs sok oka. Az íreknek a szigorúbb költségvetési fegyelmet előíró, uniós fiskális paktumról kell majd szavazniuk –miközben a hazai nadrágszíjmeghúzásból is kezd elegük lenni. Valóságos polgári engedetlenségi mozgalom indult a – takarékossági intézkedések részeként bevezetett – háztartási adó (household tax) ellen. A március végi határidőig csak az Írországban bejegyzett 1,6 millió háztartás fele fizette be a százeurós adót, amely a kezdetektől fogva rendkívül népszerűtlen. A kormány hol az állampolgári kötelességre hivatkozott, hol pénzbírsággal fenyegetőzött, ám ez sem segített, sőt még jobban felbosszantotta a lakosságot.
Igaz, az ellenzék semmit nem bízott a véletlenre: kilenc baloldali képviselő néhány hónapja szabályos bojkottot hirdetett. Szerintük az új adót a választópolgárok összekapcsolják egyrészt az adófizetők pénzéből, a bankok megsegítésére kifizetett milliárdokkal – másrészt a drasztikus megszorító intézkedésekkel. Arról már kevesebb szó esik, hogy a megszorításokat a 85 milliárd eurós EU/IMF-mentőcsomagért cserébe kell bevezetni, és hogy e mentőöv nélkül Írország csődbe ment volna.
Támogatókra lelt a tiltakozómozgalom az idősebb, „megállapodott” polgárok körében is, akik közül sokan a kormányzó pártokra szavaztak a tavaly februári választásokon.ATheNew York Times című napilap az 56 éves Gerry McKeevert szólaltja meg, aki még a kilencvenes évek közepén kezdődő gazdasági fellendülés idején – ekkor emlegették Írországot kelta tigrisként – költözött a Dublin-közeli Kildare városba. Ma már feleannyit sem ér a háza, mint amennyiért megvette, és egyre nehezebben tudja a lakáshitelt törleszteni, a gyermekeit eltartani, a benzint kifizetni. McKeever is meglepődött, milyen sok korabeli ember elment a bojkottmozgalom szervezte gyűlésekre.
Még népszerűtlenebbé teszi a háztartási adót, hogy a kormány máris a jóval magasabb ingatlanadó bevezetésére készül – a mentőcsomagot odaítélő trojka (Európai Bizottság, Nemzetközi Valutaalap, Európai Központi Bank) kérése alapján ezt csak jövőre kell megtennie. Ami a mostani bojkott miatt kieső adóbevételeket illeti, ezek pótlásáról egyelőre nem sokat tudni; a dublini kabinet csupán annyit közölt, hogy nincs B terv. A tiltakozást szervezők szerint a közigazgatásban amúgy sincs elegendő erőforrás a pénz behajtására.
Óhatatlanul befolyásolja a bojkottvita az EU legújabb találmányáról, a fi skális paktumról kiírt, május végi népszavazást is. Csakhogy az írek ezúttal nem tudják „túszul ejteni” Európát: a költségvetési politikák szigorúbb ellenőrzését előíró uniós megállapodás akkor is hatályba lép, ha a szigetországban elutasítják. (A lisszaboni szerződésnélmeg kellett várni, hogy amegismételt referendumon Írország végre igent mondjon.) Más kérdés, hogy a „nem” szavazatok győzelme esetén Írország egyetlen centet sem kaphat az euróövezet 500milliárdos, állandó válságkezelő alapjából.
