Húsvétig kitartanak a mézeshetek
Az adósságválság minden másnál jobban rányomja bélyegét az emberek kedélyállapotára – az olasz példa legalábbis ezt bizonyítja. Hiába a nemrég még csodafegyverként reklámozottminiszterelnök,Mario Monti, és hiába az általa vezetett szakértői kormány részére külföldről érkező bókok, az olaszok hamar a kedvüket vesztették.
A fordulópontot a munka törvénykönyvének tervezett reformja hozta, amelynek keretein belül egyszerűsítették a foglalkoztatási szabályokat Olaszországban. Ez viszont sértette számos szakma – a taxisok, az árufuvarozók, a benzinkutasok, az újságírók, az ügyvédek – privilégiumait. Ezekben a szakmákban az állásokat csak megörökölni lehetett, kívülről bekerülni gyakorlatilag elképzelhetetlen volt. Monti harcot indított a szakmai lobbik ellen, és mindent elkövetett a munkaerőpiac mobilizálása érdekében, lehetőséget teremtve a pályakezdő fiatalok munkába állása előtt. Csakhogy a reformhoz nem tudta megszerezni a szakszervezetek támogatását, kormányának népszerűsége rohamosan csökkent. A tavaly novemberi 62 százalékos tetszési indexe március végére 44 százalékra zuhant, és egyes itáliai sajtótermékek már ünnepelni kezdték magukat, mondván, ők mindezt előre jelezték. Már az év elején megjósolták: jó, ha húsvétig kitartanak a közgazdász-miniszterelnök és az olaszok mézeshetei, s ősszel előre hozott választásokat tartanak.
Az urnákat vizionálta Mario Monti is, amikor egy keserű pillanatában – az egyik szakszervezettel eredménytelenül zárult egyeztetés után – azt mondta: „Ha Olaszország még nem kész a változásokra, a kormány átadhatja a helyét.” Ha a miniszterelnök ezt a kijelentést fenyegetésnek szánta, elérte vele a célját. A Sky TG24 hírtelevízió által végzett felmérés szerint az olaszok 63 százaléka nem szeretne jövő tavasz előtt urnákhoz járulni, és csak 37 százalékuk ítélte úgy, hogy nem kizárt a 2013 tavaszáig kinevezettMonti idő előtti távozása. Közben az olasz püspöki kar is bekapcsolódott az ország állapotáról folyó össznemzeti vitába, hangsúlyozva: a kormány képviselte szigorúság mellett társadalmi egyenlőségre és szolidaritásra is szükség van.
A helyzetet a választásokra még felkészületlen, a gazdasági krízis terheinek cipelésétől ódzkodó pártok mentették meg. A baloldali Demokrata Párt (PD) főtitkára, Pierluigi Bersani határozottan kijelentette, hogy az „októberre előre jelzett választások ötlete ostobaság”. Franco Frattini, a volt jobboldali kormányerő politikusa is határozott nemet mondott Monti idő előtti távozására.
A kormányfő melletti kiállással persze a baloldal kockáztatott nagyobbat: Monti szigorú gazdaságpolitikájának támogatása miatt a balközép PD jelentős szavazóbázist veszíthet. Persze a kormányfő önvédelmi reflexei is működésbe léptek, és kijelentette: Itáliának nincs szüksége újabb megszorító intézkedésekre, mivel elég teret hagyott magának, hogy elérje 2013-as céljait, első helyen a kiegyensúlyozott költségvetést. A miniszterelnök szerint a deficitcsökkentési előirányzat a szuverén adósság refinanszírozásának idei 7 százalékos hozamprognózisára épül, ami magasabb a tényleges hozamoknál. A hiánycél kitűzésekor nem számították be az adóelkerüléssel kapcsolatos behajtások bevételnövelő hatásait sem.
A gazdasági sajtó viszont nem ilyen optimista. A Financial Times – egy bizalmas európai jelentésre hivatkozva – azt írta, hogy az olaszok hiánycsökkentő célkitűzése veszélybe kerülhet a recesszió és amagas kamatok miatt. Monti véleményével ellentétben tehát nem kizárt, hogy további konszolidációs intézkedésekre lesz szükség Itáliában. Ez esetben bizton állíthatjuk: a mézeshetek elmúltak.
