Ekkor indult be az európai polgári kezdeményezés, amelynek keretében legalább hét EU-tagállamból származó egymillió állampolgár aláírása elég lesz ahhoz, hogy az Európai Bizottság – ha a téma nem ellentétes az európai értékekkel, és a hatáskörébe tartozik – szabályozást kezdeményezzen az adott ügyben. Brüsszeli nyelvek szerint nem történt ekkora innováció a nemzetek feletti demokráciában 33 éve, amióta az Európai Parlament tagjait közvetlenül választják meg.

EU-párti tüntetők Máltán. Lobbistákat állítólag kiszúr az aláírásgyűjtő rendszer

Az Európai Unió „demokráciadeficittel” küzd a születése óta, a brüsszeli vízfej kevéssé tűnik elérhetőnek, nemhogy befolyásolhatónak az egyszeri európai polgár számára. Az áprilistól élő új eszköz ezen próbál meg segíteni. Hogy mennyire sikerül, valószínűleg csak a gyakorlatban derül ki, mert – az unióra jellemző módon – bosszantó bürokratikus akadályokat kell megugrania annak, aki meg akarja mondani az Európai Bizottságnak, mivel is kellene foglalkoznia.

– Több munkatársuk teljes munkaidőben csak a kezdeményezéssel foglalkozik, 150 ezer eurót költenek rá, s két éve készülnek a kampányra – avat be Pablo Sanchez Centellas, a Közszolgálati Szakszervezetek Európai Szövetségének munkatársa. Minden bizonnyal övék lesz az elsőként regisztrált kezdeményezés, terveik szerint éjfél után azonnal jelentkeznek a bizottság erre a célra fenntartott honlapján. – Mindenkinek joga van a vízhez és a higiéniához való hozzáféréshez. Ennek alapvető jognak kellene lennie az EU-ban – zanzásítja a kezdeményezésüket. Ennek az is a célja, hogy e szolgáltatások közkézen maradjanak, és ne lehessen liberalizálni a piacot.

– Pokolinak tűnik a regisztrálási folyamat – mondja lapunknak Sanchez Centellas, aki szerint az európai és a nemzeti bürokráciákban még sokan nem tudják, mi a teendő; ez is nehezíti az elsők dolgát. Ráadásul a pénteki állás szerint három tagállam még nem is jelezte, hogy melyik szervezetük foglalkozik majd az aláírások hitelesítésével, az európai polgári kezdeményezés kezelésével.

A bizottsági honlapon történő regisztrálás után egy tagállami hatósággal igazoltatni kell az aláírást gyűjtő honlap és az adattárolás biztonságát, helyességét. A Közszolgálati Szakszervezetek Európai Szövetsége ezt Németországban teszi meg, mert ott lesz a szerverük, és a szabályok ott a legletisztultabbak. Az Európai Bizottság két hónapon át tanulmányozhatja a néhány száz szavas regisztrációt, majd dönt arról, hogy kompetens-e az ügyben. Ha igen, megkezdődik az aláírások összegyűjtése – elektronikusan és/ vagy papíron –, amire egy éve van a kötelezően legalább hét országból származó héttagú szervezőbizottságnak.

Az arányosság kedvéért tagállamonként minimumot írtak elő: Magyarországon legkevesebb 16 500 aláírást kell összegyűjteni egy európai kezdeményezéshez. Nyelvi okok miatt azonban nem számíthatunk arra, hogy hazánkat mindig célba veszik a szervezők: a fordítási költségek hatalmasak, ezért olyan nyelveken szervezik a kampányokat, amelyeken a legtöbb embert érik el. Az aláírásokat a nemzeti hatóságok hitelesítik, és utána lehet őket az Európai Bizottság elé vinni, amelynek további három hónapja van arra, hogy döntsön: lép-e – és hogyan – a kezdeményezésben felvetett kérdésben.

Nagy probléma Tony Venables, az Európai Polgári Akciószolgálat (ECAS) nevű szervezet vezetője szerint, hogy sem a bizottság, sem a tagállamok nem készítették fel a polgárokat arra, hogy létezik ez az új jog. Venables azonban úgy véli: a polgárokat nem szabad, hogy elijesszék a bürokratikus nehézségek és a kiforrott gyakorlat hiánya.

– Értékalapúak az első kezdeményezések, és igen fontos politikákat érintenek – bizakodik Venables, aki a vízhez való jog mellett megemlíti a médiapluralizmushoz való jogról, a melegházasságról, az atomenergiáról és a más tagállamban történő szavazás jogáról szóló kezdeményezéseket. Ugyanakkor meglepőnek nevezi, hogy a tagországokkal szemben csökkenő befolyású Európai Bizottság nem állt ki erőteljesebben az új eszköz mögött, amelyet a maga előnyére is fordíthat. Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke viszont nem késlekedik: szerinte az egyes tagállamokból heves ellenkezést kiváltó pénzügyi tranzakciós adó tervét meg lehetne támogatni egy polgári kezdeményezéssel is.

Venables nem tart attól, hogy szélsőséges csoportok tematizálják majd az európai polgári kezdeményezést. Érvei szerint nem baj, ha a szélsőségesek által felvetett kérdéseket a társadalmak kibeszélik, de kétli, hogy a regisztrá ción – amelynél azt is vizsgálják, nem ellentétes-e a kezdeményezés az európai értékekkel – túljutnának. A bizottságnál attól sem félnek, hogy lobbi- vagy egyéb érdekcsoportok telepednek rá az új eszközre. Úgy érzik, elegendő ellenőrző elemet raktak a rendszerbe ahhoz, hogy a „ráindulás” ne érje meg a lobbiszervezeteknek.