Országvezetés – családi vállalkozásban
Lefoglalták az olasz UniCredit Bank 1,256 százalékos részvénycsomagját, részvényeit a Juventus labdarúgócsapatában és az ENI energiacégben, valamint erdőit a szicíliai Pantelleria szigetén. Nem sokkal korábban arról érkezett hír, hogy a brit igazságszolgáltatás döntése értelmében az új líbiai hatalomra száll Saadi Kadhafi – a néhai diktátor egyetlen életben maradt fia – londoni rezidenciája. A brit főváros elegáns negyedében, a Winnington Close-on található ingatlan tízmillió fontot ér, és Kadhafi 38 éves, tavaly szep temberben Nigerbe menekült egykori futballista fi a 2009-ben vásárolta. A korrupció ellen harcoló nem kormányközi szervezet, a Global Witness üdvözölte a brit döntést, és reményét fejezte ki, hogy ezt a lépést újabbak követik majd.
Amikor egy évvel ezelőtt a szövetségesek légitámadásokat indítottak Kadhafi ellen, elkezdtek szállingózni a hírek a líbiai vezető külföldre menekített mesés vagyonáról. Előbb Svájc jelentette be, hogy zárolta Kadhafi legalább 30 milliárd dollárra tehető ottani vagyonát, majd az Egyesült Államok, végül az unió tagállamai határozták el magukat hasonló lépésre. Az ember osztott, szorzott, és el kellett ismernie, nem áll messze az igazságtól a lí biai ellenzék számítása, amely Kadhafi külföldre menekített vagyonát 80–150 milliárd dollárra becsülte.
A kalkuláció pontatlansága az üzleti hálózat átláthatatlanságának számlájára írható. Sosem derült ki például, hogy az utóbbi években külföldön, főleg Itáliában oly aktív lí biai állami befektetési alapok mekkora szerepet játszottak a líbiai diktátor, illetve a hozzá közel állók magánvagyonának külföldre vitelében.
A vagyon jelentős része landolhatott az Egyesült Államokban és a „testvéri” arab országokban, valamint a szigorú banktitokszabályai miatt egyre népszerűbb Szingapúrban.
Ami a „testvéri” országokat illeti, őket ugyancsak megrengette az arab tavasz. A régió 16 nagyobb tőzsdéje összesen 140 milliárd dollárt vesztett a zendülések kitörésének első öt hetében. A gazdag arabok – s nem csupán a korrupt diktátorok – ész nélkül utalták át a pénzüket a zürichi bankszámlákra abban a hitben, hogy Svájc még mindig az az offshore adóparadicsom, ahol a gazdag arabok pénze biztonságban van a kutakodó kormányok előtt.
Ez persze nem vonatkozott a bukott diktátorokra. Alighanem jó hírének védelmében Svájc – az Egyesült Államokat és az EU-tagállamokat megelőzve – elsőként zárolta a Kadhafi-klán, a Mubarak család és a tunéziai exelnök, Ben Ali számláit. Hogy mit kell értenünk a bankszámlák befagyasztásán az EU-ban? Ha valakinek zárolják a vagyonát, az illető nemcsak a bankszámláihoz nem fér hozzá, de hitelt sem kaphat, és nem folytathat semmilyen üzleti tevékenységet. Persze rontja a zárolás hatékonyságát, hogy a döntés csak akkor lép hatályba, ha megjelenik mind a 27 tagország hivatalos közlönyében. Márpedig a politikai döntés és a hatálybalépés közötti idő sok esetben elég a számlák kiürítéséhez.
De sokszor a politikai döntés is nehezen születik meg egyik vagy másik tagállam akadékoskodása miatt. Hoszni Mubarak esetében például az egyiptomi kormány viszonylag gyorsan döntött a több tízmilliárd dollárra becsült vagyon befagyasztásáról, Svájc is hamar csatlakozott Kairóhoz, az unió azonban – főleg London berzenkedése miatt –elég nehezen szánta el magát a lépésre. Ez alighanem azzal lehet öszszefüggésben, hogy a bukott egyiptomi elnök – fián, Gamal Mubarakon keresztül – jó kapcsolatokat ápolt a City pénzügyi köreivel.
A elmúlt év során a „trónjáról” letaszított arab trióhoz lassan felzárkózik a szíriai elnök, Basár el-Aszad is. Az Aszad család vagyonáról a legkülönbözőbb találgatások látnak napvilágot. Biztosnak csak az mondható, hogy a családi vagyon egy emberöltő alatt keletkezett. A jelenlegi elnök apja, Hafez Aszad szegény alavita családban született, majd katonának állt, és gyorsan emelkedett a ranglétrán. Harmincnégy évesen már tábornok volt, amikor 1971-ben katonai puccs révén hatalomra került. Kegyetlen diktátor volt, aki rokonait ültette vezető pozíciókba.
A család vagyona – amelyet a Canadian Business Online 122 milliárd dollárra becsül – jól bevált recept szerint hízott: külföldi cégeknek az Aszad-klán csak akkor adott letelepedési engedélyt, ha komoly pénzt fizettek be a családi kasszába. Állami megrendelést is csak az kaphatott, aki tudta, kinek kell a baksist leszurkolnia. A szóban forgó diktátorok családi vállalkozásként irányították az országot – amíg a népnek ebből elege nem lett.
