Nem volt már mire hivatkoznia, nem maradt erős ellenzéke. Fő politikai ellenfele, Jaroslaw Kaczynski többszörösen lábon lőtte magát. Háromszor is veszített vele szemben, s ezután lemészárolta saját pártját. Kaczynskinak egyetlen szerencséje van, s ez maga a helyzet. Lengyelország sem ússza meg reformok nélkül. Recseg-ropog a szociális rendszer, bajok vannak az oktatással, növekszik a költségvetés hiánya. Hiába produkált Lengyelország növekedést a legsötétebb válságévben is. A közgazdászok látták, hogy az alagút végén nagy fal van.

A kormányfő pártját és magát a kormányt már csak a választók alig harminc százaléka támogatja. A jobboldali ellenzék (Kaczynski PiS pártja) 22 százalékkal követi. Szorosan a nyomukban a baloldaliként elkönyvelt pártok. A társadalom elfordulóban a kedvelt jobboldali-liberális párttól. Botrányok, tüntetések voltak, amelyeket az váltott ki, hogy a lengyel kormány szinte suttyomban csatlakozott az ACTA nemzetközi kereskedelmi paktumhoz. Ezt sokan úgy értékelik, hogy veszélybe került az internet szabadsága.

Tusk tehát maga ellen fordította a korábban vele tartó városi, értelmiségi, képzett és fiatal csoportokat. Kénytelen volt visszakozni. Következett a gyógyszer-finanszírozás elkapkodott átalakítása. Egy másik réteget fordított maga ellen a kormány: az idősebbeket, nyugdíjasokat, betegeket. S következtek a nyugdíjügyek egymás után. A katonák, rendőrök, bányászok külön nyugdíjrendszerének átalakítása, majd az általános nyugdíjkorhatár egységes emelése 67 évre.

A Szolidaritás szakszervezeti szövetség (ez csak egy és már rég nem a legnagyobb érdekképviselet, és egyértelműen a jobboldalhoz kötődik. – A szerk.) összegyűjtött 1,4 millió aláírást, hogy írjanak ki népszavazást a reform megakadályozására. Tusk és kormánya népszerűségének árt, hogy reformkonyhára fogná a lengyeleket.

Mindehhez tegyük hozzá, hogy Lengyelország az EU kedvence. Nem szorul külső pénzügyi támogatásra. Egyre tekintélyesebb a nemzetközi téren, és az ő európai elnökségük valóban sikeres volt. Sőt tavaly 4,3 százalékkal nőtt a gazdaság. Idén az OECD 2,7-3 százalékos bővülést jósol, és 2013-ban is lesz mérsékelt növekedés. Sőt elhiszik nekik, hogy teljesítik a deficitcélt, és tartósan a GDP három százaléka alá szorítják a költségvetési hiányt.

A helyzet jó vagy rossz? A tízszázalékos munkanélküliség rossz. De feltehetően jó a választott modernizációs pálya. Kérdéses az elkerülhetetlen reformok társadalmi támogatottsága, s ez apasztja Tusk népszerűségét. A lengyel politikus ezért most az ellenzékkel tárgyal. Erősíteni akarja a reform hátterét. Ez lenne a közép-európai út, a társadalom összefogása a túlélésért, a további gyarapodásért. Van másik politikai ajánlat Lengyelországban is. Itt jártak a képviselői március 15-én. Ez a kelet-európai út. Az európai együttműködés elutasítása, szabadságharc kinevezett belső és külső ellenségek ellen. Van, aki ezt szereti.