Az elmúlt hetekben a rituális vágások, a halal és a kóser hús létjogosultsága körül kialakult vita hozhatta közös nevezőre a franciaországi muzulmánokat és zsidókat – most pedig a toulouse-i gyilkosság. Dalil Boubaker, a párizsi nagymecset elöljárója bűnözőkről beszélt az Élysée-palota előtt: „Ne biggyesszünk más jelzőt ehhez, ami megmagyarázná a megmagyarázhatatlant, az elmondhatatlant!” Gilles Bernheim, Franciaország főrabbija pedig úgy fogalmazott: „Szörnyű tettek léteznek, amelyeket azzal a céllal követnek el, hogy szembeállítsák egymással a zsidókat és a muzulmánokat.” A két közösség egymás mellett élése nem volt felhőtlen az elmúlt évtizedben. Muszlimok zsinagógák, temetők, kóser boltok, zsidó iskolák ellen hajtottak végre antiszemita indíttatású támadásokat. Mint Mathieu Kassovitz, a magyar származású rendező cannes-i díjnyertes filmje, a zsidó és muzulmán főszereplőt is felvonultató A gyűlölet (La haine) jól példázza: sokszor a külvárosok népének beilleszkedési zavarai állnak a fiatal nemzedékekre jellemző frusztráció háttérben.

Öt-hat millió muzulmán él Franciaországban, a teljes népesség szűk tizede, míg a zsidók aránya alig egy százalék.

Ellentétben például a magyarországi zsidósággal, több mint kétharmaduk nem az askenázi rítust követi, hanem a szefárdit. A szefárdi zsidók oktatását segítő Otzar Hatora szervezet égisze alatt működött az iskola, ahol egy vallásoktatóval és három gyerekkel végzett a toulouse-i merénylő. Eredetileg az észak-afrikai zsidók kivándorlását támogatták; ez abból a szempontból sem érdektelen, hogy algériai származású a csütörtökön megölt merénylő, Mohamed Merah is.

Az évezred elején számos riport foglalkozott a francia sajtóban azzal: a zsidóság kényelmetlenül érzi magát az országban, évi ezres nagyságrendben indult meg kivándorlási hullám, elsősorban Izrael és Észak-Amerika, az USA és Kanada felé. Franciaország – amelynek jelenlegi elnökét (szefárdi) zsidó származású anya szülte – immár két kétes hírnévvel járó dátummal is szerepel az antiszemita indíttatású terrorizmus történelemkönyvében. A párizsi Rue de Rosiers-ben, azaz a csalókán szép nevű Rózsabokrok utcájában, márványtábla őrzi az 1982-es merénylet hat áldozatának emlékét; a mészárlást a palesztin Abu Nidal emberei követték el. Ez volt az első eset a holokauszt óta, hogy európai zsidókat azért gyilkoltak le, mert zsidók. (Az 1972-es müncheni olimpiához kapcsolódó túszdráma áldozatai izraeli sportolók voltak.) A toulouse-i vérengzés pedig a legutóbbi ilyen eset.

Kampánygyász

A négynapos toulouse-i dráma francia elemzők általános véleménye szerint rányomja majd a bélyegét az elnökválasztási kampány finisére. Hivatalosan persze valamennyi jelölt cáfolja, hogy az országot megrázó eseményből kampányelőnyt próbálnának kovácsolni maguknak, ám a jelöltek stábjai máris egymást vádolják ilyen törekvésekkel.

Nyomban a hétfői lövések eldördülése után az elnökjelöltek egymás után jelentették be, hogy négy héttel az első elnökválasztási forduló előtt felfüggesztik a kampányukat. Ami persze egyáltalán nem jelentette, hogy eltűntek a politikai színpadról, csupán az előre bejelentett kampánygyűlések álltak le a csütörtöki véres végkifejletig. Ugyanakkor valamennyi jelölt „nem elnökjelölti minőségben” folyamatosan a nyilvánosság előtt szerepelt az ügy kapcsán.

A legtöbb szereplési lehetőség természetesen a hivatalban levő elnöknél adódott. Nicolas Sarkozy azonnal Toulouse-ba utazott, majd egymás után jelent meg a kegyeleti aktusokon, szónokolt a terrorizmus ellen, és szolidaritást vállalt az áldozatokkal. Fő vetélytársa, Francois Hollande sajtómegállapítások szerint igyekezett „alternatív elnöki pózt” felvenni az esemény napjaiban. A szocialista jelölt szintén Toulouse-ban fejezte ki szolidaritását az áldozatokkal, Sarkozyhez hasonlóan kegyeleti rendezvényeken jelent meg, és rögvest bírálta a kormányt a „szélsőségesekkel szemben tanúsított hanyagságáért”.

Még mielőtt csütörtökön elkezdődött volna az iszlamista terrorista elleni rendőrattak, a politikusok éles szópárbajba keveredtek egymással a vetélytársak „méltatlan magatartása” miatt. A vitát csütörtök reggel Jean-Francois Copé, a Sarkozy-párt főtitkára robbantotta ki, amikor azt vetette Hollande és az elnökjelölti versenyfutásban negyedik helyen álló Francois Bayrou centrista jelölt szemére, hogy „nem tartották tiszteletben a gyász óráit”, és politikai nyilatkozataikkal önző érdekeiket kergették.

– Nem úgy, mint Sarkozy – állította a főtitkár, a többi elnökjelölt nem kis megrökönyödésére. – Szégyellje magát Jean-Francois Copé, aki a rendőri beavatkozás pillanatában politikai polémiát kezdeményezett, és megsértette a terrorizmussal szemben kialakult köztársasági egységet – vágott vissza Hollande szóvivője.

Miután az utolsó lövések eldördültek Toulouse-ban, Sarkozy terrorizmusellenes intézkedéseket jelentett be az Élysée-palotában. Az államfő szerint ezután sem szabad összemosni a „muzulmán honpolgárokat” a terroristákkal, de a szélsőséges vélemények és cselekmények ellen fokozni kell a harcot. Büntetni kell azokat, akik az interneten gyűlöletre és erőszakra hívnak fel, vagy a „terrorista cselekmények apológiáját” művelik. A rasszizmus és az antiszemitizmus elleni harc abszolút prioritás marad Franciaország számára – jelentette ki Francois Fillon kormányfő.

Marine Le Pen, a szélsőjobboldali Nemzeti Front elnökjelöltje szerint a kormányzat az elmúlt években nem tanúsított határozott magatartást az iszlám fundamentalizmussal szemben, és bírálta Sarkozy „puha” bevándorlási politikáját is. Marine Le Pen szerint a toulouse-i dráma a Nemzeti Front álláspontjának igazságát bizonyította a muzulmán szélsőségesekkel szembeni küzdelemben. Reményét fejezte ki, hogy az ügy nyomán erre a közvélemény is rádöbben.

Csütörtökön közzétették az első közvélemény-kutatási adatsort, amely a toulouse-i öldöklés után készült. Eszerint Nicolas Sarkozy a jelöltek versenyfutásában 2 százalékkal megelőzte az eddig vezető Hollande-ot az április 22-i első fordulót illetően. A második fordulót tekintve azonban a szocialista jelölt továbbra is nyerésre áll a jelenlegi államfővel szemben. Sarkozy és Hollande párviadalába a többi jelölt a jelek szerint nem lesz képes beleszólni.

A francia rendőrség különleges erői elhagyják a helyszínt Merah likvidálása után