– Jelenleg három agg, a 80-as éveik közepén járó férfit számoltatnak el a kambodzsai atrocitásokban játszott állítólagos szerepükért; ezek 1,7 millió ember halálát követelték. Teljesen indokolható, hogy számot kell adniuk tetteikről. A lényeg az, és ezt hangsúlyozzuk is nemzetközi jogi körökben, hogy ne lehessen retroaktív módon, azaz visszamenőleges hatállyal jogszabályokkal szembesíteni a vádlottakat. Tehát olyan törvényekkel, amelyek a szóban forgó cselekmények idején még nem is léteztek – magyarázza Scheffer, aki a budapesti Közép-európai Egyetemen (CEU) tartott előadása és új könyve, a nemzetközi bíróságok létrejöttét személyes perspektívából megvilágító Minden hiányzó lélek (All The Missing Souls) bemutatója apropóján állt a Népszabadság rendelkezésére.

David Scheffer volt nagykövet

Másfelől úgy véli: „az „atrocitásbűnök”, azaz a népirtás, az emberiesség elleni bűncselekmények és a súlyos háborús bűnök esetében a nemzetközi jog rugalmasabban szemléli a visszamenőlegesség kérdését. Ha ki lehet mutatni, hogy léteztek a korabeli társadalomban bizonyos, az adott cselekményt tiltó elvek, még ha nem is jogszabályok formájában, vagyis az illető tisztában volt vele, hogy erkölcstelen és törvénytelen tettet hajt végre, akkor 70-80 évvel később is felelősségre vonható ezekért.

Scheffer a chicagói székhelyű Northwestern Egyetem professzora, és éppen ebben a középnyugati nagyvárosban adtak be keresetet részben amerikai állampolgárságú holokauszt-túlélők és örököseik magyar érdekeltségekkel, így a MÁV-val és egyes bankokkal szemben. Ám az ennek jogi megalapozottságát firtató kérdésünket (a vádak között szereplő cselekményeket, így a magyarországi zsidóság kifosztását és deportálását Európában követték el), Scheffer elhárította, mégpedig arra hivatkozva, hogy egy közeli egyetemi kollégája érintett ezekben az ügyekben.

– Lassan hatékonnyá válik a világháborús bűnösök felelősségre vonására hivatott nemzetközi törvényszékek rendszere: óriási előrehaladást értünk el az elmúlt tizenhét évben, de rengeteg a tennivalónk. Ha az elszámoltathatóságot tekintjük, még mindig számos „fehér folt” tátong a glóbuszon, komoly gondot okozva: Afrika és Ázsia egyes részei, az Egyesült Államok területe (leszámítva persze a belföldi bíróságok illetékességét), Oroszország, a Közel-Kelet – fejti ki. Madeleine Albright és Richard Holbrooke egykori közeli munkatársa hangsúlyozza: biztosítani kell, hogy a törvényszékeket megfelelően finanszírozzák, a bírók és az ügyészek pedig megfelelő kiképzést kapjanak.

A ruandai vagy a koszovói vérengzés volt a szörnyűbb háborús bűn? A többi közt ezt a kérdést kapta Scheffer a hallgatóság soraiból. Mi pedig azt kérdeztük tőle: lehet-e szerinte hierarchiát felállítani az egyes genocídiumok között, létezik-e a többinél előbbre való népirtás? – Nem hiszem, én ezt butaságnak tartom. Az áldozatok szempontjából minden atrocitás borzalmas. Vannak ugyanakkor kivételek, mégpedig a halálos áldozatok rendkívüli száma okán, így a holokauszt, az örmény népirtás vagy a kambodzsai atrocitások, hiszen ezek milliós nagyságrendűek voltak – teszi hozzá.