Ez volt az első „napunk” a Beth Avivban. El is magyaráztuk az izraeli biztonsági őrnek, aki azonnal odajött a számára bizonyára gyanúsan ismeretlen autóhoz és családhoz. Az igazgatónő pedig elmagyarázta, hogy ugyan az iskola oktatási programját a brüsszeli francia nyelvű közösség finanszírozza, az extra biztonságért nekünk szülőknek külön kell fizetnünk. A hónapok során összebarátkoztunk a két izraeli őrrel. A tanítási nap kezdetén és végén belga rendőr is posztolt a Beth Aviv előtt. Belül fémdetektoron kellett átmennünk, mint egy reptéren.

Később két fiunk is a budapesti Benjámin zsidó óvodába járt. Itt is őr állt az épület előtt. Azt, hogy Európában erősebb a mostani, franciaországihoz hasonló terrortól való félelem – és, mint tegnap kiderült, teljes joggal – Észak-Amerikában értettem meg, ahová ezt követően küldött e lap. A Washington melletti kényelmes előváros Har Shalom zsinagógájának óvodájában elég volt köszönnünk a recepción, amikor reggelenként megérkeztünk, de más ellenőrzés nem volt. Mint ahogy most sem esnek át ilyenen a gyerekek és kísérőik Montreal szinte kizárólag zsidók lakta elővárosában, ahol jelenleg élnek és járnak iskolába.

Beth Aviv azt jelenti magyarul: tavasz háza. Har Shalom: béke dombja. Ócár hatorá, a franciaországi tragédia színhelye: a Tóra kincse. Hívogató kifejezések ezek a zsidó gyerekeknek és nekik iskolát kereső szüleiknek. De az lehet terroristáknak is. A legelső szó, amit a laikus megtanul héberül, a béke. Izraelben viszont, amely régóta, napi szinten tanult meg együtt élni a terrorral, nem sokkal később ezt is megtanuljuk, mert annyit ismételgetik: bitahon. Azaz biztonság. Toulouse után csak nő majd a lelki és fizikai igény mindkettőre. Nem csak Franciaországban, de egész Európában.