Ahhoz, hogy ma egy feltaláló levédje a találmányát az Európai Unió teljes területére, minden egyes tagállamnál külön kell végigjárnia és kifizetnie az eljárást. Ez becslések szerint 47 ezer euróra (13,5 millió forintra) is rúghat az elvileg „közös piacon” – miközben az Egyesült Államokban 15 ezer eurónak megfelelő összegért meg lehet úszni a dolgot.

A feltaláló a jelenlegi rendszerben vagy bemegy a müncheni Európai Szabadalmi Hivatalba (amely nem uniós intézmény), vagy kezdeményezi az oltalom alá helyezést helyi szinten (ahonnan aztán továbbítják a kérést Münchenbe), majd 27 eljárás során 27 nemzeti szabadalom születik a megfelelő vizsgálatok után. Az új rendszer szerint egyetlen, egyablakos eljárás végén válna 25 tagállamban védetté az ötlet. Ráadásul a szabadalmaztatással járó költségek a számítások szerint a tizedére csökkennének. Így egyetlen eljárás során elérhetővé válna az 500 milliós uniós piac, és egyetlen bíróság előtt védhetné meg a feltaláló a szabadalmat.

Alapvetően a gazdasági szereplők is támogatják az egységesítési folyamatot, hiszen ők az olcsóbb, egyszerűbb eljárásban és a hatékony jogvédelemben érdekeltek. Igaz, egyes gyógyszergyáraknak például kedvez a mostani rendszer, mert jelenleg a bíróság nem tudja egyszerre mindenhol megsemmisíteni a szabadalmaikat. A nemzeti hivatalok is tartanak a központosítástól, pedig anyagilag végső soron jól járnának a szabadalmi díjak visszaosztásával.

A szabadalom hivatalos nyelvében nem sikerült évtizedekig megegyezni. A gordiuszi csomót a belga és a magyar EU-elnökség vágta át: az angol, a francia és a német mind hivatalos nyelvek lettek. Csakhogy ez a kompromisszum nem tetszett a spanyoloknak és az olaszoknak, akik emiatt ki is maradtak a közös erőfeszítésből. Valószínűleg előbb-utóbb a két mediterrán tagállam vezetői is beadják a derekukat, ezt diktálják a gazdasági érdekeik.

A bíráskodással kapcsolatos kompromisszumok kidolgozása maradt a lengyel EU-elnökségre – magyar javaslatok alapján. A szabadalmi ügyvédek a világon a legjobban fizetettek a szakmában, a központnak tehát üzleti haszna is van, és komoly presztízskérdés is, hol dőlnek el az uniós szabadalmi ügyek. A tavaly decemberi tanácsülésen kiderült: a másodfokú szabadalmi bíróság központja Luxembourgban lenne, a szabadalmi bírók képzésének központja pedig – elismerve a magyar erőfeszítéseket – Budapesten épül ki. A vita az elsőfokú bíróság központi divíziójának székhelyéért folyik, az Európai Szabadalmi Hivatalnak otthont adó München, illetve Párizs és London között. Egyelőre egyik tagország sem hajlandó engedni, a németekkel való szembehelyezkedésnek most politikai divatja van Brüsszelben.

Politikai rugalmasság és kompromisszumkészség jelentik a kulcsot a probléma feloldásához – ismerik el a dán EU-elnökség részéről név nélkül nyilatkozók. Dán források megerősítik, hogy színtiszta politikai döntésről van szó, ezért értelmetlen vállalkozás munkacsoportot vagy egyéb fórumot létrehozni az ügy kibeszélésére. A döntés a legmagasabb szintre vár. A dánok megpróbálják a három tagállamban (Németország, Franciaország, Nagy-Britannia) felmérni, hogy mekkora rugalmasságra számíthatnak. Egyelőre egyik fővárosból sem jelezték, mi lenne az „ára” a kompromisszumnak.

Dán várakozások szerint az elnökség második felére, tehát inkább nyár felé várható kompromisszum. Fontos fegyverténynek érzik, hogy a nyomásgyakorlásban segítségükre van az állam- és kormányfők januári csúcstalálkozóján elfogadott szöveg: ez kimondja, hogy júniusig meg kell egyezni a bíróság székhelyéről. Ha valaki engedne, az első egységes szabadalmat már 2014-ben ki lehetne adni.

Számítástechnikai kiállításon. Az új ötleteket egyszerűbb és olcsóbb lesz levédeni