Magyar–román viszony: Bukarest most fölényben van
Március 20-án a román fővárosba látogat Martonyi János magyar külügyminiszter, a professzor szerint támogatást keresve. Erre utalhat szerinte a terjedelmes interjú, amelyet Martonyi adott a múlt hónapban a román elnökhöz közel állónak tartott Evenimentul Zilei napilapnak. – Martonyi meglehetősen baráti hangot ütött meg, és az időzítés sem lehetett véletlen. Nemzetközi presztízs szempontjából ugyanis Magyarország talán soha nem állt ennyire rosszul, partnerekre van szüksége – tette hozzá az elemző.
Dungaciu úgy vélte, Magyarország most elszigeteltnek tűnik, de hosszabb távon nem fenyegeti ez a veszély. Romániával ellentétben Magyarországnak mindig is bejárása volt a vezető euró pai hatalmakhoz, részese volt a nagy európai folyamatoknak, még ha mellékszereplőként is. – Sok befolyásos kapcsolata van és ezer szállal kötődik a német gazdasághoz. Tehát nem szigetelődhet el. Ám most partnerekre van szüksége, hogy megmutassa Brüsszelnek, nem annyira nagy a baj, ahogyan azt egyesek állítják. Igyekszik meggyőzni az európai partnereket, hogy még a szlovákokkal és a románokkal is képes jó viszonyt kialakítani – mondta a professzor.
Kérdés, Romániának érdeke-e Magyarország mellé állni, esetleg saját hitelét kockára téve. – Nem hiszem, hogy Románia figyelmen kívül hagyhatja az Európai Parlamentből érkező kritikákat, vagy bölcs dolog volna, ha az euró pai „kórusétól” eltérő hangot ütne meg Magyarországot illetően. Nagyon hosszú idő után Románia először került fölénybe. Nem mintha ezért tett volna bármit is, sőt a demokráciáról szorgalmazott brüsszeli vitával a román ellenzék Budapest pozícióját erősítette. – Akkor is felhívtam a figyelmet, felelőtlenség volna, ha Románia maga kéredzkedne egy csónakba Magyarországgal – hangoztatta.
Martonyi az Evenimentul Zileinek adott interjúban arra biztatta a románokat, a helyi közösségekkel és a kisebbségekkel egyeztetve tegyenek lépéseket a területi autonómia felé, amely „erősebbé tenné a nemzetállamot”. Dungaciu szerint természetes, hogy a magyar kormány támogatja a határon túli magyarokat, a kérdés csak az, milyen céllal teszi ezt. – A magyar kormány nem teregette ki a lapjait. A kilencvenes években Romániában az volt a felfogás, bizonyos engedményeket kell tenni a magyar közösségnek, nehogy megismétlődjön a délszláv válság. Európai modell híján mindenki a finnországi svédekről beszélt, amit viszont Martonyi János említ, az már a katalán vagy a baszk modell. Persze lehet tárgyalni ezekről is. Nem mondom, hogy könnyű lesz, csak azt, hogy az asztalnál mindenkinek tudnia kell, miről is lesz szó – mutatott rá.
A professzor azt is elképzelhetőnek tartja, hogy az Orbán-kormány figyelmeztetésnek szánja az autonómiapárti nyilatkozatokat. Ha a külügyminiszter a területi autonómiáról beszél, akkor értelemszerűen ez az a státusz, amit amagyar állam kívánatosnak tart a romániai magyarság számára. Már nem arról van szó, hogy mit szeretne az erdélyi magyar, hanem mit szeretne Budapest. Ez figyelmeztetés lehet az RDMSZ-nek, hogy az Orbánkormány kész a szövetséget megkerülve, közvetlenül Bukaresttel tárgyalni a magyar kisebbség jogairól. Kevéssé valószínű, hogy erre sor kerülhet, Bukarest részérőlmindenképpen logikátlan lenne, ha ilyesmibe belemenne.
Dungaciu felhívta a figyelmet az „üzengetés” egyértelműen káros mellékhatására. – Létezik egy precedens: Koszovó, bár nem szívesen emlegetjük. Koszovóval megbukott az elmélet, hogy nem válhat függetlenné egy terület, ha nem rendelkezik a létfenntartásához szükséges gazdasági eszközökkel. Bekövetkezett, amiben senki nem hitt. Nem azt mondom, hogy Erdély vagy Székelyföld függetlenné válhat, de ebben a kontextusban – miközben a Magyar Köztársaságot Magyarországra keresztelik – a magyar kormánytagok autonómiapárti nyilatkozatai gyanakvást keltenek – vélte a professzor.