Saját Orbánra vágynak
Azt is biztatónak érzik, hogy Donald Tusk kormányfő kedveltsége a mélyponton van. Ennek oka nemcsak a saját pártján belüli sok személyes vita, de az is, hogy elkerülhetetlenek a sok réteget sújtó megszorítások. Igen ám, de eközben a lengyel jobboldali ellenzék is darabokra hullott – Jaroslaw Kaczynski a PiS elnöki posztját ugyan meg tudta őrizni, de a vezérelven alapuló párt támogatottsága az ő népszerűségével együtt zuhan. A pártot számos személyisége elhagyta, s most a jobboldali frakciók azonkívül, hogy Tuskot és a reformterveit támadják, főleg egymással vannak elfoglalva.
A lengyel jobboldalnak ez a kaotikus állapota magyarázza az intenzív Orbán Viktor-imádatot ebben a közegben. A magyar kormányfőben látják évek óta azt a karakánul jobboldali személyiséget, aki képes volt egyesíteni a jobboldalt, szembeszállni a liberálisokkal és a baloldallal, s persze odamondogat az EU-nak is. A lengyel jobboldal meglehetősen euroszkeptikus és karakteresen németellenes. Az oroszellenesség szinte a háttérbe szorul, amikor az ország függetlenségének védelméről szónokolnak. Tuskot a jobboldali közeg „Brüsszel és Berlin vazallusának” nevezi. Ez azért is bizarr, mert a jobboldali gazdaságpolitikát és értékeket voltaképpen a PO képviseli, s a PiS és a hozzá csatlakozó nemzeti-katolikus közeg állami beavatkozást és társadalmi paternalizmust követel a gazdaságban.
A PiS és a belőle kiszakadt pártok szellemisége avíttan klerikális és nacionalista. A „honvédő szellemiség” most elsősorban az unióval szembeni ellenállás követelésében érvényesül. Ezért is vágynak egy „lengyel Orbánra” , aki egyesíti a nemzeti és a katolikus erőket, és kivezeti az országot az „eurokolhozból”. A vezér iránti sóvárgás magyarázza, miért indulnak több százan sajátos zarándoklatra Lengyelországból Budapestre, hogy kifejezzék szolidaritásukat a magyarokkal, pontosabban Orbán miniszterelnökkel. Lengyelország tehát belpolitikai nyugtalanságát exportálja Magyarországra. A jelszavak, amelyeket majd itt hangoztatnak, a lengyel politikának szólnak, ám ott erre a szövegre nincs nagy kereslet.
A Gazeta Polska mozgósít
Nemcsak Lengyelországban, de külföldön is vannak klubjai a Gazeta Polska (GP) című hetilapnak. Ez a hálózat szervezte meg a budapesti utazást. A GP-nek van már napilapja, internetes televíziója is. Konzervatívnak mondja magát a lap, alaphangját az antikommunizmus adja. A kommunizmussal azonosítják a lap szerzői a liberalizmust, küzdenek a Lengyelország elleni szabadkőműves-összeesküvés, az antiklerikalizmus ellen.
Híveik-olvasóik gyakorlatilag azonosak a Radio Maryja hallgatóságával. A lap főszerkesztőjének blogján olvasható: „A lengyelek meg tudják védeni államukat, önmagukat és gyermekeiket attól, hogy ellenséges etnikumok (németek és zsidók) rabszolgái legyenek, ha lengyel politikai pártokra szavaznak. Most egyetlen ilyen párt van, a PiS.” (M. G.)