A dokumentum szerint az unióban jobbratolódás, valamint az idegengyűlölet és a rasszizmus erősödése figyelhető meg, amelynek legtragikusabb megjelenése a múlt nyári norvégiai mészárlás volt. Anders Behring Breivik 77 embert gyilkolt meg egy nap alatt, és elmondása szerint ezzel az „iszlámtól” akarta megmenteni az országot.

Példaként említ a jelentés egy görögországi esetet is, amikor görögök támadtak egy pakisztáni negyedre, és ezután huszonöt főt kellett kórházba szállítani. A Franciaországban és Olaszországban történt romaellenes megmozdulásokat is említi a jelentés – amely kiemeli Gyöngyöspatát is, ahol „áprilisban 277 romát evakuált a Magyar Vöröskereszt, mert az otthonaik közelében romaellenes szélsőjobboldali erők katonai gyakorlat megtartásával fenyegetőztek”. A jelentés Magyarországgal kapcsolatban megemlíti még a médiatörvényt, az igazságszolgáltatás reformját és azt is, hogy számos, Ukrajna felől érkező menedékkérőt fordítottak vissza a hatóságok. Őket a HRW szerint annak ellenére küldték vissza Ukrajnába, hogy ott rosszul bántak velük.

A menekültek kezelése a szervezet szerint az egyik legsúlyosabb probléma a EU-ban. Az arab forradalmak nyomán érkező menekültáradatot sem Olaszország, sem Görögország nem kezelte megfelelően. Utóbbi még ma is sok menedékkérőt (köztük nőket és gyermekeket) tart „embertelen körülmények között”, és semmit sem tett azért, hogy a 38 ezer felgyülemlett menedékkérelem feldolgozásában előrelépés történjen.

Aggasztónak tartja a HRW a Franciaországban bevezetett burkatilalmat, illetve a rendőri túlkapásokat is. Utóbbi kérdésben Spanyolországot említi a jelentés – ott egy Vatikán-ellenes tüntetést vertek szét a rendőrök –, illetve Görögországot, ahol a megszorító intézkedések ellen tiltakozókkal szemben alkalmaztak „túlzó és válogatás nélküli” rendőri erőszakot. Azt is helytelennek nevezi, hogy Franciaországban, Németországban, Spanyolországban és Nagy-Britanniában feltételezett muzulmán terroristákat tarthatnak fogva tárgyalás nélkül, sőt jogi segítséget sem kaphatnak.

Ward úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak össze kellene szednie a bátorságát, és keményen fellépnie a negatív folyamatokkal szemben. Erre azonban az EUobserver hírportál szerint kevés az esély: a bizottság feladni látszik annak az átfogó diszkriminációellenes szabályozásnak a tervét, amely éppen három éve akadt el a jogalkotás útvesztőjében.