A Fico nevű kérdőjel
A vezető jobboldali politikusok korrupciószagú szennyesét kiteregető Gorilla-ügy, majd a kölcsönös sárdobálás – a néhai Václav Havel mondásával – „buta hangulatot” gerjesztett. A polgárok egyre súlyosabb megélhetési gondokkal szembesülnek, miközben a szerintük „gorilla politikusok” csak a hatalmuk megőrzésével, politikai ellenfeleik lejáratásával törődnek. Nem csoda hát, hogy ötven százalék körüli vagy még alacsonyabb részvételi arányt jósolnak.
Az szinte biztos, hogy a választásokat a Robert Fico vezette, önmagát szociáldemokratának mondó Smer-SD nyeri. Csak az a kérdés, hogy milyen arányban. Egyes felmérések szerint akár minősített többséget is szerezhet, amelynek eredményeként egypárti kormányt alakíthatna. A pártelnök azonban – aki alighanem rövidesen ismét kormányfő lesz – eddigi nyilatkozataiban, főleg a magyarországi példára célozva, a hatalom megosztását és ellenőrzését megnehezítő megoldásnak tartja a kétharmados többségre támaszkodó kormányzást. Ezért idáig a két-, esetleg hárompárti, stabil kormánykoalíciót nevezte a legcélravezetőbb alternatívának. Nyilván azért is, mert Szlovákia idei államháztartási hiánya elérheti a GDP 4,7 százalékát, amit a brüsszeli elvárásoknak megfelelően jövőre három alá kell szorítani.
Ódor Lajos neves szlovákiai pénzügyi elemző szerint ezt a hiánycélt legalább 1,5 milliárd eurós megtakarítással, csaknem minden polgárt érintő megszorításokkal lehet csak elérni. E kényszerű intézkedések következményeit Fico és a Smer-SD egyedül nem szeretné vállalni. Ezért főleg a 10-11 százalékos támogatottságú szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH), olykor a Híd-Most felé kacsingatnak.
Ficóék állítólag a politikai frigy fejében rábólintanának az eddig jegelt vatikáni szerződésre. Nemzetközi presztízsüknek pedig jót tenne Bugár Béláék partnersége is, akik nem éppen Orbán Viktor kormányának kegyeltjei. Jól értesültek szerint a Smer-SD vezetői már előzetes koalíciós ajánlatot is tettek, amit mindkét pártelnök azonnal cáfolt. Az viszont tény: sem Ján Figel, a KDH elnöke, sem pedig Bugár nem utasította el egyértelműen ezt a furcsa bal–jobbközép politikai szövetséget. Erre csupán Mikulás Dzurinda, a Szlovák Kereszténydemokrata Unió (SDKÚ) elnöke volt hajlandó. Ám még ez a határozott kiállása sem állította meg a tavaly ősszel még legerősebb jobboldali kormánypárt (14-16 százalék körüli támogatottsággal) és vezetőjének mélyrepülését, amely leginkább a Gorilla-botrány miatt következett be. Napjainkban ő az ország legnépszerűtlenebb politikusa, aki az ötszázalékos parlamenti küszöb környékére rántotta pártját.
Az ugyancsak hírbe hozott Híd-Most felülről, az új arcokkal is jelentkező és a közélet megtisztításáért síkraszálló Magyar Koalíció Pártja viszont alulról került ugyanide. A Híd támogatottsága a februárban mért 8,4-ről 7-re csökkent, a Magyar Koalíció Pártjáé pedig 3,9-ről 5,5 százalékra emelkedett. Hasonló végeredmény esetén a két párt – további három-négy szlovák tömörüléssel összefogva – újabb jobbközép koalícióra léphetne. E változatnak azonban az eddigi viszálykodások miatt szinte semmi esélye nincs.
Így a választás kétesélyes marad: vagy egypárti szocdem kormány, vagy hosszas alkudozások után nagykoalíció alakulhat Szlovákiában.
Részrehajlás
A pártosság jellemzi a második Orbán-kormány határon túli politikáját. A szelektív partnerség elve a közmédiában és annak lojális szerkesztésű tartalomszolgáltatásában is megjelenik – közölte az Intézet a Demokratikus Alternatíváért, amely február közepe óta az MR1-Kossuth rádió hétköznaponként jelentkező Határok nélkül című műsorát vizsgálta. Míg a Magyar Koalíció Pártja (MKP) az elmúlt hetekben 41 perc 19 másodperc rádiós időt kapott a Határok nélkülben, addig a Híd-Mostot alig 40 (!) másodpercre érdemesítették. Berényi József, az MKP elnöke több mint 14 percet szerepelhetett, főként nyilatkozat formájában, szemben Bugár Bélával, aki pár másodperces felemlítéseken kívül egyáltalán nem kapott szót. A Híd-Most neve tízszer hangzott el a műsorban, az MKP-é 85-ször. (Munkatársunktól)
