Csak annyi derült ki bizonyosan, hogy múlt év októberében mindketten élve kerültek a felkelők miszrátai csoportjának kezére, és röviddel később tisztázatlan körülmények között meghaltak. A líbiai hatóságok állítják, hogy Kadhafi tűzharcban vesztette életét –de különös módon mostanáig elutasították az ENSZ-szakértők kérését, hogy megnézhessék Kadhafi ezredes boncolási jegyzőkönyvét.

A mártírok képei Bengáziban

Mindennél beszédesebb, hogy az említett ENSZ-vizsgálattal szinte egy időben hozta nyilvánosságra a líbiai hatóság, hogy újabb, ezúttal 163 holttestet tartalmazó tömegsírra bukkantak az ország keleti felében. A tömegsírt Szirt városától keletre, a sivatagi Ben Dzsavad településen fedezték fel, ahol történetesen Kadhafit tavaly októberben elfogták. Az áldozatok nyilvánvalóan felkelők voltak, amivel az új hatalom azt akarta demonstrálni: ha az egy évig tartó polgárháború során a felkelők és a kormányerők egyaránt követtek is el háborús és emberiesség elleni bűncselekményeket, a két dolgot nem lehet egy napon említeni.

S ez nyilván így is van. A baj csak az – és ezt az ENSZ vizsgálóbizottsága is rosszallóan említette –, hogy az emberi jogok megsértése változatlanul mindennapos Líbiában. A kormányzat mindent elkövet ugyan a fegyveres bandák megfékezésére, és az egykori felkelőket megkísérli integrálni az újonnan felálló rendőrségbe, erőfeszítései olykor hiábavalók. Ezt bizonyítja a február elején Bani Validban történt fegyveres összecsapás a felkelők és a néhai Kadhafi maradék hívei között, amelyben heten meghaltak, és tucatnyian megsebesültek. Az Amnesty International azt veti az új hatalom szemére, hogy szemezget a felfegyverzett fegyveres csoportok között, és a legfélelmetesebbnek tartott bandát, az úgynevezett Thawarsokat – akik kihasználva az igazságszolgáltatás gyengeségeit, megfékezhetetlenül garázdálkodnak – meg sem kísérli lefegyverezni.

Megnyugvást csak a politikai rendszer megerősödése és főleg a júniusra tervezett parlamenti választások hozhatnak. Ha egyáltalán. Musztafa Abdel Dzsalil, az Átmeneti Nemzeti Tanács (ÁNT) elnöke mostanában két dolgot sulykol. Az egyik, hogy a napokban a líbiai Kirenaika tartományban félautonómiát kikiáltó törzsi vezetők döntését semmiképpen sem lehet az ország kettészakítására tett kísérletként értelmezni. A másik pedig hogy politikai-ideológiai értelemben nincs törés a líbiai társadalomban. A lakosság 90 százaléka mérsékelt iszlám államot szeretne – hangsúlyozza az ÁNT-elnök –, legfeljebb 5 százalékra tehető a liberálisok és ugyanannyira a szélsőségesek aránya.

Két, egymással alighanem összefüggő esemény is Abdel Dzsalil véleményét támasztja alá. Az egyik, hogy február végén Mahmud Dzsibril volt miniszterelnök bejelentette: 44 politikai szervezet, 263 civil mozgalom és csaknem 300 ismert líbiai személyiség részvételével mérsékelt iszlám irányultságú koalíció jött létre Líbiában. Fontos részletkérdés, hogy a koalíció nemcsak egyes régiókban, hanem az ország egészében jelen van, és igyekszik támogatókat találni a legbefolyásosabb törzsi vezetők között is. Mint Dzsibril hangsúlyozta: a koalícióból senkit sem zárnak ki – feltéve ha a jelentkezők amérsékelt iszlám gondolatát támogatják.

A másik, ugyanebbe az iránybamutató fejlemény, hogy az elmúlt napokban pártot alapított Líbiában a Muzulmán Testvériség. A pánarab iszlamista szervezet líbiai szárnya Tripoliban jelentette be a Szabadság és Igazságosság Pártja nevű tömörülés létrejöttét. A testvériség Egyiptomban is ugyanezen a néven hozott létre pártot és szerezte meg a képviselői helyek több mint 50 százalékát a Mubarak utáni első szabad választásokon. Elemzők ugyanezt a forgatókönyvet borítékolják Líbiában is, ahol még nincs pártok megalakulását és működését szabályozó törvény, de a Muzulmán Testvériség helyi szervezetei már ott vannak 18 líbiai városban.

Ami viszontmáris kész a júniusi választásokra: összeállították azt a több mint kétezer nevet tartalmazó listát, amely a választásokból kizárt személyek, Kadhafi egykori híveit sorolja fel. Ők, ha egyáltalán még szabadlábon vannak, ezúttal bizonyosan nem szavazhatnak.