Lebuknak a hazudozók
A politikusok hazugságaira vadászó egyesületnek nagyobb nyilvánosságot biztosít a TF1 kereskedelmi tévével folytatott együttműködés, de a lebuktatott „füllentések” gyűjteményét a honlapjukon (Vigie2012. eu) is elolvashatja bárki.
Nincs kegyelem: a francia elnökjelöltek Európával kapcsolatos megnyilatkozásait folyamatosan figyeli ötven „őr” és harminc szakértő. – Az őrök valamennyien önkéntesek, például diákok, és mindig ugyanazt a jelöltet vagy ugyanazt a médiumot követik. Ezért is van szükség ilyen sok emberre – magyarázza Marine Romezin. Az információkat gondosan szétválogatják és továbbítják a szintén önkéntes szakértőknek (egyetemi tanároknak, közgazdászoknak stb.), akik kimondják a végső ítéletet.
„Európa belül a személyek szabad mozgásának elvét alkalmazza, a külső határait viszont nem őrzi. Ez így nem mehet tovább” – panaszkodott nemrég Nicolas Sarkozy köztársasági elnök, aki éppen az újraválasztásáért küzd. Még azon sem kell töprengeni, hogy tájékozatlanságból mondott-e ilyet, vagy szándékosan ferdítette el a tényeket: a hazugság garantáltan előre megfontolt volt. Kiválóan szolgálta persze a célt, a schengeni övezet ostorozását.
„A németek túlnyomó többsége ki akar lépni az eurózónából” – riogatott a szélsőjobboldali Nemzeti Front jelöltje, Marine Le Pen (aki a felmérésekben a harmadik helyen áll Sarkozy és a szocialista aspiráns, Francois Hollande után). Bár ez jól hangzik, nem igaz. Tényleg megosztottak a németek e téren (a legfrissebb felmérések szerint nagyjából ugyanannyian akarják megőrizni az eurót, mint ahányan visszatérnének a márkához), ám ez még messze van a döntő többségtől.
A legtöbb európai bakit Marine Le Pen és Nicolas Sarkozy ejti. Mint a Vigie 2012 koordinátora megjegyzi, ezt érezni is lehet a választási kampányban, „a Nemzeti Front vezére mindenfélét összehord”. A másik véglet a baloldali Hollande és a zöldek elnökjelöltje, Eva Joly – ők eddig csak az igazat, a színtiszta igazat mondták Európáról. (Más kérdés, hogy Francois Hollande-nak egy kis karizmáért cserébe néhány füllentést is elnéznének talán a választók.)
Az üzenet fontosabb a tényeknél: ezt az elvet vallhatta magáénak Sarkozy akkor is, amikor kifejtette, hogy a németek három százalékkal növelték az áfát, mégsem emelkedtek emiatt az árak. Kár, hogy a Bundesbank számításai szerint a 2007-es áfaugrás még ugyanabban az évben 2,6 százalékkal megdobta az árakat is.
Nem véletlen amúgy a német példa felbukkanása – a francia elnökválasztási kampányban az Európáról tett kijelentések negyedét a Németországgal való összehasonlítgatás uralja. A hagyományos német–francia „barátság” mellett szakértők ezt annak is tulajdonítják, hogy az európai adósságválság kezelésében Berlin játssza a főszerepet.
A politikusok kijelentéseit vizsgáló fact-checking (tényellenőrző) mozgalom az Egyesült Államokból érkezett Európába. Franciaországban is jó néhány efféle kezdeményezést indítottak már (gyakran újságok szerkesztőségei), de a Vigie 2012 az első, amely európai kérdésekre összpontosít. (Alapítója az európai témákról érdeklődő fiataloknak előadásokat tartó, Groupe des Belles Feuilles nevű francia egyesület.) Nem érvel sem az EU mellett, sem az EU ellen – csak annyit szeretne elérni, hogy a szavazókat ne csapják be. S ennél többet aligha segíthetne.
