Azt ugyanakkor nem lehet megmondani, milyen Oroszországot fogunk viszontlátni hat év múlva, ezt Putyin maga sem tudja – hangzott el a Carnegie Alapítvány az orosz elnökválasztás másnapján tartott konferenciabeszélgetésén, amelybe a Népszabadság is bekapcsolódott. James Collins, az alapítvány Oroszországért és Eurázsiáért felelős programigazgatója –1997 és 2001 között az Egyesült Államok moszkvai nagykövete –, valamint Dmitrij Trenyin, a Carnegie moszkvai igazgatója kiemelte Putyinnak az ellene szavazókkal és az ellenfeleivel kapcsolatos kettős kommunikációját. A miniszterelnöki székből ismét az államfőibe emelkedő politikus egyfelől keménykedik, diadalt ül, azt sugallja, hogy a vele szembeszállók külföldi érdekek képviselői. Másrészt az állami ellenőrzésű televízió beszélgetőműsorában mégiscsak szót kaptak Putyin kemény kritikusai. – Szinte csoda, hogy az orosz tiltakozó megmozdulások egészében véve békések maradtak 2005 decembere óta. Úgy vélem, Putyinnak is érdeke, hogy megmutassa: nemcsak a rá szavazó kétharmad, hanem minden oroszok elnöke tud lenni – mondta Trenyin.

Collins szerint ugyanilyen kettősség jellemzi Oroszország erős emberének külpolitikai megközelítését. – Egyrészt utal rá, hogy keményen meg fogja védeni Moszkva érdekeit, másrészt nagyon ügyel arra, hogy eközben ne csukjon be ajtókat. Így a rakétavédelmi kérdésben sem zárja ki az együttműködést – mondta az amerikai szakértő. Az elemzők úgy látják, az orosz–amerikai kapcsolatok deklarált újraindítása, a reset fontos eredményeket hozott ugyan az elmúlt egy-másfél évben, ám nagy kérdés, milyen tartalékok vannak még benne.

Az elkövetkező időszak nagy próbatétele lesz ugyanakkor Oroszország csatlakozása a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) és ennek következményei. Amerikában nagy reményeket fűznek ahhoz, hogy Moszkva belátja, immár a globális gazdaság része, és nem vonhatja ki magát az ezzel járó kötelezettség alól. Amerikai vállalatok a befektetői környezet javítására számítanak. Annál is inkább, mivel Putyin tisztában van azzal: legitimációja hosszú távon a társadalmi-gazdasági szférában dől el, azaz mennyit tud teljesíteni az ország meghirdetett újraiparosításából. – Ebben kulcsszerep jut az Európa és Oroszország közötti gazdasági kapcsolatoknak. Moszkva érdekelt Európa sikerében, akár azon az áron is, hogy ne legyen túl magas az olaj ára – hangoztatták a szakértők.

Az elnökválasztás érdekes kísérőjelenségeként említették a 7,9 százalékot kapott, Moszkvában és Szentpétervárott második helyen végzett oligarcha, Mihail Prohorov politikusként való helykövetelését. Ugyanez a lehetőség nyílt meg Alekszej Navalnij, a népszerű ellenzéki blogger előtt is.