Kétes elsőségünk
A helyzet súlyosságát jól érzékelteti, hogy értesülések szerint az észak-amerikai országban tavaly mintegy 4500 magyar állampolgár adott be menedékkérelmet, ami az összes kérelem közel 18 százaléka. Bár a menekültek etnikai hátterét nem hozzák nyilvánosságra, a sajtóból is az a kép bontakozik ki, hogy döntően romákról van szó. A menekülteket kibocsátó országok listáját toronymagasan Magyarország vezeti, Kína hét százalékkal a második. E kétes magyar elsőség azért is kínos, mert tíz évvel ezelőtt Csehország esetében már hat százaléknál visszaállította a vízumkötelezettséget Ottawa.
Most ez a veszély közvetlenül nem fenyeget. Ennek állítólag az is az oka, hogy Kanada és az Európai Bizottság egy átfogó gazdasági-kereskedelmi egyezményről tárgyal. Ottawa pedig nem akarja megkockáztatni, hogy a vízumkötelezettség esetleges visszaállításával sújtott uniós tagállamok, Magyarország és Csehország, „útzárlatot” képezzenek Brüsszelben.
Úgy tudni, hogy a magyar és a kanadai hatóságok folyamatos párbeszéddel is próbálják kezelni a helyzetet. Igaz, a menekültkérelmeket elbíráló Bevándorlási és Menekültügyi Testület (Immigration and Refugee Board, IRB) a kormánytól függetlenül működő hatóság. Kanadában mindenesetre az idén jelentősen szigorítják a menekültügyi eljárást, próbálják a rendszert kevésbé csábítóvá tenni a visszaélésekkel szemben. Így az akár ezer napig is elhúzódó eljárást 45 napra csökkentik, fellebbezni csak az eljárás ellen lehet, de a fellebbezés nincs halasztó hatállyal a kitoloncolásra. Az ottawai kormány egyeztet az érintett tartományokkal, elsősorban Ontarióval és Brit Columbiával a szociális juttatások csökkentéséről. Várhatóan az idén elkészül a biztos származási országok listája, s ha erre Magyarország felkerül, az lényegében ellehetetleníti az innen érkező, politikai hátterű menedékkérelmeket.
Úgy tudni, kanadai részről is tisztában vannak azzal, hogy az eddigi nagyvonalú menekültügyi eljárás anyagi ösztönzést jelent a sokszor teljesen kilátástalan helyzetben lévő kelet-európai romáknak. Erre rájátszanak azok is, akik szervezik a cigányok kanadai kivándorlását. A Kanadába indulókat állítólag kitanítják, hogyan kell vallomást tenni, előfordul, hogy egyesek videóra vett nyilatkozatot is vittek magukkal. Érdekes módon múlt decembertől a kanadai hatóságok egyes nyugat-európai tranzitrepülőtereken, Bécsben, Párizsban, Amszterdamban és Koppenhágában „szűrőpontokat” állítottak fel, s többeket visszafordítottak. Olyan értesülések is napvilágot láttak, hogy egyes menedékkérők a tranzitban öltenek magukra roma jelleget erősítő csiricsáré ruhákat. Az előszűréssel együtt januárban és februárban is állítólag mintegy kétszáz menedékkérelmet adtak be magyarok – elsősorban Torontóban és Vancouverben.
Magyar részről az együttműködést hangoztatják, ugyanakkor nem vált ki örömet, hogy az IRB a kérelmek egykét százalékát elfogadja. Ez azt mutatja, a hatóság bizonyos esetekben bizonyítottnak látja, hogy magyar állampolgárokat az életüket ellehetetlenítő diszkrimináció ért. Bár a kanadaiak nem kommentálják, azért érezhető, hogy Mohácsi Viktória roma jogvédő, volt SZDSZ-es EP-képviselő menedékkérelme is komoly hullámokat keltett. Budapesten azt hangoztatják, hogy egyik napról a másikra nem lehet a romák helyzetén javítani, de felhívják a kanadai illetékesek figyelmét a komplex kormányzati programokra. Januártól megemelték a névváltoztatás illetékét, ezzel is megnehezítve, hogy valaki a kiutasítás után új személyazonossággal próbálkozzon újra. Magyar részről azzal is tisztában vannak, hogy a politikailag tarthatatlan ügy az országimázsra is negatív hatással van. A kanadai sajtóban egyre többet cikkeznek arról, hogy a magyar menedékkérők környezetében megnövekedtek bizonyos bűncselekménytípusok. Torontóban egy erőműnél elfogtak egy csoportot, amely több tízezer dollár értékben akart színesfémet lopni.
