A papok tartózkodnak az útmutatástól
– Adnak-e a francia papok útmutatást a híveknek a választások előtt?
– Ez nálunk ki van zárva. A II. világháború előtt előfordultak esetek, de manapság csak a katolikus újságokban fedezhetők fel finom politikai árnyalatok, egyes lapok inkább a baloldal felé húznak, más orgánumok egyértelműen a jobboldal mellett állnak ki. 1972-ben a katolikus püspökök Lourdes-ban elismerték, hogy az egyház tagjai különböző politikai nézeteket vallhatnak. Általánosságban elmondható, hogy a nem hívők, de magukat katolikusnak vallók ugyanúgy szavaznak, mint az átlag – míg a hívők inkább a jobboldalra voksolnak. Ennek egyik történelmi oka a kommunistáktól való félelem, a másik pedig a különféle morális ügyek (homoszexuálisok házassága és örökbefogadási lehetőségeik, az eutanázia kérdése) tradicionálisabb kezelése. Egy biztos: valamennyi egyház egyértelműen fellép a szélsőjobboldal ellen.
– Hogyan történik az egyházak regisztrálása és finanszírozása?
– Az 1905-ös egyházügyi törvény megszavazása előtt már működtek úgynevezett elismert felekezetek Franciaországban, nevezetesen a katolikus, a protestánsok két ága és a zsidó egyház. 1905-ben a nemzetgyűlés eltörölte az „elismert egyház” kategóriát: ettől kezdve szabadon lehet létrehozni egyházakat, nincs szükség semmiféle engedélyre, a hatóságok regisztrálják a különböző, általában egyesületi formában megalakult szervezeteket. Ha vita van, például szektának gondolják a regisztrálandó felekezetet, akkor az Alkotmánybíróság vagy az Államtanács dönt – ez volt a helyzet például a Jehova tanúival, akiket nem akartak bejegyezni, de az illetékes intézmények kötelezték a hatóságokat a regisztrációra.
A legegyszerűbb az 1901-es egyesületi törvény alapján bejegyeztetni az egyházakat, de vannak más megoldások is, például a kulturális egyesületek létrehozása. Ennek az is nagy előnye, hogy miután az állam nem finanszírozhatja az egyházakat, sokszor az önkormányzatok hivatalosan kulturális célokra adják a pénzeket, a kultúrterem pedig véletlenül a templomban található... Így kerülik el a sokszor a politikai felhangoktól sem mentes kritikákat például a mecsetek építésénél. Az egyházak működését elsősorban a hívek adományaiból finanszírozzák, de a templomok felújításába az állam és az önkormányzatok is beszállnak. Az adományok összegét az érdekeltek leírhatják az adójukból.
– És mi a helyzet az egyházi oktatási intézményekkel?
– Franciaországban az általános iskolások és középiskolások 16 százaléka jár az állammal megállapodást kötött egyházi intézményekbe. Összességében a diákok 40 százaléka legalább egy évig látogatja az egyházi iskolákat. Ezekben ugyanazt a programot oktatják, mint az állami iskolákban, kiegészítve a speciális tantárgyakkal. A költségek 80 százalékát az állam állja, tehát a tandíj nem feltétlenül magas.
– 2007-es beszédében Nicolas Sarkozy a „pozitív laicitást” és a francia nép keresztény gyökereit említette. Milyen reakciók születtek erre a beszédre?
– Nagy vita bontakozott ki, elsősorban a sajtóban. Teljesen világos, hogy az elnök elsősorban a politikai szempontokat vette figyelembe, és a kereszténységet mint a francia nép meghatározó elemét a muzulmánokkal szembeni identitás érdekében határozta meg. Természetesen senki sem vitatja a kereszténység fontosságát Franciaország történelmében, ám ezt a témát nem szabadna felhasználni és feláldozni a jobb- és a baloldal szétválasztásának kiélezésére. A közelgő elnökválasztás Sarkozy akarata szerint elsősorban az értékekről szól majd – fontos lenne, hogy ebben a harcban ne éljenek vissza a kereszténységgel.
