Az orosz főváros egyik legizgalmasabb részében vagyunk az egykori Krasznij Oktyabr (Vörös Október) csokoládégyár területén. A pár éve a külvárosba költözött üzem helyén új negyed van kialakulóban kávézókkal, éttermekkel, apartmanokkal. Itt vannak a legfontosabb ellenzéki sajtótermékek szerkesztőségei, a Digital Oktober informatikai központ és a Sztrelka építészeti dizájn- és médiaközpont is.

Körülöttünk a mély, süppedő bőrfotelekben az orosz kreatív elit, újságírók, bloggerek, dizájnerek és üzletemberek új nemzedéke ücsörög. Ők annak a népesség hatodát kitevő csoportnak a képviselői, amely a mai orosz ellenzéki eseményeket mozgatja.

– Oroszország az 1990-es években válaszúthoz érkezett, el kell döntenie, hogy a harmadik világ vagy Európa felé indul el – mondja Baunov. Épp ezért volt társadalmi igény Vlagyimir Putyinra azok részéről, akik ma a tüntetésekre járnak. Soha nem volt olyan magas az életszínvonal, mint az ő regnálása alatt. Furcsa diktatúrát vezetett be: az utcákat nem borítják a vezetők óriásfotói, s nincs ideológia sem. A rendszer nem avatkozott be a magánéletbe sem, a hatalom „nem tanított élni”. Ott követett el hibát, hogy későn érzékelte: a középosztály igényei túlmutatnak a fogyasztáson. – Miért csak az öltözködésünk ugyanolyan, mint a nyugatiaké, miért ne lehetne a politikai rendszerünk is ugyanolyan? – kérdezik sokan a középosztály tagjai közül.

Ebből az igényből születetett a Slon.ru-t fenntartó médiaholding is, amelynek zömében huszonévesekből álló gárdája a Vörös Október gyárcsarnokaiban dolgozik. A holding a befektetési bankár Alekszander Vinokurov tulajdona, a csoport zászlóshajóját, a Dozsgy (Eső) televíziót felesége, Natalja Szingyejeva vezeti.

– A gondolkodó közönséghez akarunk szólni. Nagy a felelősségünk, hogy a mai helyzetet pontosan és őszintén mutassuk be. Azon kevesek közé tartozunk, akik ezt ma megtehetik – mondja Szingyejeva, aki korábban a Szerebrjannij Dozsgy (Ezüsteső) ellenzéki rádiónál dolgozott, amelyben máig harmincszázalékos tulajdonrésze van.

A Dozsgy 2010 óta sugároz napi 24 órában, s mára az ellenzéki események kultuszcsatornájává, egyben egyik fő hírforrásává vált. Interneten, kábelen és műholdon lehet fogni. Nézőinek majd egynegyede moszkvai, az internetes publikum negyven százaléka a három legnagyobb városból

– Moszkva, Szentpétervár, Jekatyerinburg – származik. A nézettség a tavaly decemberi dumaválasztások nyomán majdnem megduplázódott, a december 10-i tüntetés idején pedig napi egymillióra emelkedett.

– Vigyáznia kell az ellenzéknek, nehogy elveszítse a realitásérzékét azáltal, hogy csak a saját moszkvai körével kommunikál – figyelmeztet Jurij Szaprikin újságíró. – A hatalom is néz minket, és egyre gyakrabban reagál az adásainkra – jelzi a változást Rinat Davletgilgyeev. A hírszerkesztőség vezetője példaként Dmitrij Rogozin miniszterelnök-helyettest említi, aki az állami Roszatomnál a Dozsgy adása alapján kezdett vizsgálatot egy korrupciógyanús ügy miatt.

Tavaly áprilisban Dmitrij Medvegyev elnök is a Dozsgy vendége volt, igaz, ez sok liberális néző számára akkor csalódást okozott. – Medvegyev sokkal inkább megtestesítette az ideális vezetőt az új ellenzéki réteg számára – véli Baunov. Ha Putyin nem indult volna az elnöki posztért, valószínűleg nem aktivizálódott volna ez a réteg ilyen mértékben. A mai ellenzéket a bloggerek, újságírók alakítják, akárcsak Tunéziában. A párhuzamok ezzel, egyelőre, véget is érnek.