Csak két sajtóvéleményt idéztünk a többtucatnyiból. Valamennyi dicsérően szól a Silvio Berlusconi helyét éppen száz nappal ezelőtt elfoglaló új olasz miniszterelnökről. A dicséretekbe némi hitetlenkedés is vegyül. Miként sikerülhetett Montinak röpke három hónap alatt eloszlatnia a csődpánikot, hogyan tudta visszaszerezni a piacok bizalmát, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy a tízéves állampapírok hozama a kritikus hét százalékról februárra 5,6 százalékra süllyedt?

Az olasz kormányfő módszereit elemzők szerint hamarosan tanítani fogják

Mi tagadás, ehhez kevés lett volna a tűzoltó képessége. Monti nemcsak a legnagyobb katasztrófát, a küszöbönálló államcsődöt hárította el, hanem egy újfajta, az olaszokra korábban nem jellemző gondolkodást is meghonosított: a közösségi felelősségvállalás mentalitását. Viccek özöne szólt korábban a furfangos olaszról, aki a legelképesztőbb találékonysággal kerülte el az adót, s ott ejtette át az államot, ahol csak tudta. Berlusconi idején e téren semmi változásról nem lehetett szó, hiszen a korábbi miniszterelnök maga szolgáltatott modellt az adócsalásra. Berlusconi és a milánói bírák macska-egér játékát az olaszok jobbára mosolyogva figyelték, s gyanítjuk, inkább az adóelkerülés vádját mindannyiszor megúszó miniszterelnöknek drukkoltak. Talán maguk sem gondoltak arra, hogy ez a szórakoztató játék mennyibe kerül az országnak, végső soron nekik, adófizetőknek.

Az olasz statisztikai hivatal, az Istat évi 270 milliárd euróra, a bruttó hazai termék 17,5 százalékára becsüli a feketegazdaság méretét. Csoda-e, ha Monti ezen a ponton szeretné jó irányba fordítani Itáliát? S máris sajtóhírek keringenek a milánói éjszakai bárokban razziázó fináncokról meg a Vatikán közelében milliószám lefoglalt, illegálisan forgalmazott – olykor kifejezetten giccses – kegytárgyakról. De ennél sokkal lényegesebb a szakértői kormány azon intézkedése, amely megtiltja az ezer eurót meghaladó készpénzes tranzakciókat az országban, s a pénzforgalmat ellenőrizhető hitelkártyával vagy egyéb elektronikus fizetőeszközökkel bonyolíttatja le, így próbálván elejét venni a korrupciónak.

Monti frontot nyitott az olasz gazdaság másik rákfenéje, a protekcionizmus ellen is. Megkísérli megszüntetni a taxisok, a fuvarozók, az ügyvédek, a közjegyzők, az újságírók, a gyógyszerészek, az építészek és a postások körében elterjedt protekcionizmust, fellazítani ezen szakmák zárt köreit, és elérhetővé tenni azokat a körön kívül lévők, főleg a fiatalok számára. Itáliában a munkaerőpiac rendkívül zárt, oda kívülről bekerülni szinte lehetetlen: a fiatalok körében az állástalanok aránya harminc százalék.

Mint Enrica Morlicchio, a nápolyi Federico II. Egyetem szociológia tanszékének docense lapunknak elmondta: a munkanélküli fiatalok magas aránya valóságos időzített bombaként ketyeg az olasz társadalom fölött. Tavaly minden tíz fiatalból nyolc veszítette el a munkáját, s az Istat adatai szerint négymillió fiatal él Itáliában úgy, hogy nincs munkahelye, és iskolába sem jár. Ezek a fiatalok az idősebbeket teszik felelőssé azért, hogy nincs állásuk, mert szó,mi szó, az idősebbek foggal-körömmel védik pozícióikat. Generációs robbanás fenyeget, s ezt próbálja megelőzni Monti a munkaerőpiac liberalizálásával, a nemzetgazdaságot bénító protekcionizmus felszámolásával. Emellett a kormány a piaci versenyt az igazságszolgáltatás átalakításával és a bürokrácia leépítésével is támogatni kívánja. Alighanem ezen a területen szembesül majd a legnagyobb ellenállással, hiszen jelentős és befolyásos társadalmi csoportok előjogait készül felszámolni.

A Monti-kormány három hónapos regnálásának szemmel látható eredménye az is, hogy a közgazdászprofesszor szívesen látott vendég az európai fővárosokban, sőt az Egyesült Államokban is. Miközben a túlontúl bohém Berlusconit partnerei kerülték, Mario Montit megkülönböztetett szívélyességgel fogadta Washingtonban Barack Obama amerikai elnök. Évek óta ő az első olasz vendég a Fehér Házban. De talán ennél is fontosabb a pénzpiacok bizalmának helyreállítása: Montinak személy szerint is jelentős szerepe lehetett abban, hogy az Európai Központi Bank 500 milliárd eurós hitelt nyújt az eurózóna bankjainak. S a hitelcsomag legnagyobb kedvezményezettjei az olasz bankok lesznek.