Nyert a megzsarolt Merkel is
A kiváló taktikai érzékkel rendelkező Merkel aztán belátta: okosabb engednie, mint a jelenlegi politikai-gazdasági helyzetben megkockáztatni a koalíció „bedőlését”, és nekivágni egy előrehozott választásnak. Németország 2012-ben figyelemre méltó képet fog mutatni: Európa vezető gazdasági hatalma élén két keletnémet neveltetésű, protestáns személyiség áll majd. Merkel és Joachim Gauck teológus, az NDK-s rezsimmel szemben álló polgárjogi aktivista.
A német lapok a gyors, de drámai fordulatokkal tarkított államfőutódlás kapcsán azt is megjegyzik: a konzervatív–liberális koalíciónak lényegében vége van. A Joachim Gauck elfogadása körüli pókerjátszma arról szólt, hogy mindenki már a 2013-as Bundestag-választásokra készül. Azzal, hogy Merkel végül rábólintott az ellenzéki SPD és a Zöldek által már 2010-ben indított Gauckra, megágyazott a szociáldemokratákkal kötendő esetleges újabb nagykoalíciónak. A Philipp Rösler gazdasági miniszter vezette FDP pedig a csökönyösségével, ahogy a végletekig „zsarolta” a kancellárt, s nyíltan kiállt a Merkel által korábban „megfúrt” Gauck mellett, felkínálta magát az SPD-vel és a Zöldekkel alakítandó, a pártszínek után (piros-sárga-zöld) közlekedési lámpának nevezett kormányzati szövetséghez – írta a Zeit Online.
Különösen a liberálisok érezhették magukat győztesnek. A 2009-es választáson 16 százalékot szerzett párt a kormányzati pozícióban csak vesztesnek bizonyult a CDU/CSU mellett, igaz, erről maguk is sokat tehettek. A tavalyi vezércsere – Guido Westerwelle ugyan külügyminiszter maradhatott, de a pártelnöki és az alkancellári posztot át kellett adnia Röslernek – nem igazán jött be, a szabad demokraták sorra véreztek el a tartományi választásokon.
A múlt pénteken leköszönt államfő, Christian Wulff körüli botrányok azonban kapóra jöttek a CDU/CSU súlyától „szenvedő” liberálisoknak. Az „elnyomottaknak” hirtelen lett muníciójuk, amivel „tüzelhettek” a kormányzati melléfogásokért eddig minden felelősséget rájuk hárító Merkelre. A kancellár hiába jött elő kompromisszumos jelöltjével, Klaus Töpfer (CDU) volt környezetvédelmi miniszterrel, Rösler a vasárnap délutáni négyszemközti egyeztetésen világossá tette: vagy Gauck, vagy vége a koalíciónak. Az alkancellár tudta, Töpfer népszerűtlen az FDP-ben, viszont Gauckra már 2010-ben többen átszavaztak a liberálisok soraiból, s a CDU-ban is sokan szimpatizálnak az egykori NDK-s másként gondolkodóval – emlékeztetett a Die Welt.
A német kommentátorok szerint Gaucknál ideálisabb jelöltet nem is lehetne találni. Rendelkezik azzal az erkölcsi tartással, amivel helyreállíthatja az államfői poszt iránt – Wulff afférjai és hazugságai miatt –megcsappant közbizalmat. Az is biztos, hogy a 72 éves evangélikus lelkész nem lesz „aláíró-automata”, sem könnyű partnere a Merkel-kormánynak. Gauck többször bizonyította: szuverén egyéniség, aki markáns nézeteket képvisel – legyen szó a polgári szabadságjogok védelméről, az NDK-s múlt maradéktalan feltárásáról, a bevándorlók integrációjáról vagy éppen a szociális piacgazdaság vívmányainak megvédéséről.
Egybehangzó vélemények szerint a Gauck államfői jelölésében bemutatott fordulat Merkel politikai formátumát is aláhúzza. Bár mindenki tudta, hogy pártpolitikai megfontolásokból ellenezte, a végén mégis képes volt engedni. Ezzel meglepte pártját, ellenfeleit és persze a választókat is. Vezetői képességeit nehezen lehet kétségbe vonni, hiszen a vereségét képes volt a közvélemény felé győzelemként eladni. Az más kérdés, s erre majd a német liberálisok fognak egy szép napon emlékezni, hogy a kancellár asszony köztudottan nem felejt.
„A nemzet két lábon járó lelkiismerete”
Szép látvány, csak éppen nyomasztó. Mert áthatolhatatlan – Joachim Gauck NDK-s állampolgárként, Rostockban így élte meg a Keleti-tengert. Az 1940 januárjában született egykori polgárjogi aktivista, a rendszerváltásban komoly szerepet játszó Új Fórum egyik alapítója számára komoly elégtétel lehet, hogy az újraegyesült Németország következő, sorrendben hatodik államfője lehet. Az önkényuralmi rendszert Gauck már korán megtapasztalta: hajóskapitány apját – állítólagos kémkedés miatt – a szovjet titkosrendőrség Szibériába vitte. A „falomlás” után Gauckot beválasztották az akkor még létező NDK első szabad parlamentjébe, majd pedig a Stasi-iratokat őrző-feldolgozó hivatal vezetésével bízták meg. A „nemzet két lábon járó lelkiismereteként” gondoskodott arról, hogy az ügynökjelentéseket ne darálják be, és az újraegyesített Németország az eltussolás helyett nézzen szembe a milliók életét megnyomorító titkosrendőrségi múlttal. (D. A.)
