Fico a kapuk előtt
Ez a furcsa kettősség is jelzi, mennyi indulat és ellentmondás jellemzi a hivatalosan szombaton kezdődött szlovákiai választási kampányt, amely azonban már az év elejétől tart, s amelynek eddigi legnagyobb vesztese Mikulás Dzurinda és az általa vezetett Szlovák Kereszténydemokrata Unió (SDKÚ), hiszen az alig fél éve még vezető kormányerőként 14-16 százalékos támogatottsággal rendelkező párt népszerűsége a legfrissebb adatok szerint immár a parlamenti küszöb alá, 4,5 százalékra zuhant. – Nemcsak a Gorilla-ügy miatt zuhantunk ekkorát. Bizalomvesztés okozza a mélyrepülésünket, mert nem tudtuk megakadályozni a jobbközép kormánykoalíció széthullását, egymással viszálykodtunk, megfeledkeztünk a társadalmi gondokról – érvelt Lucia Ztinanská igazságügy-miniszter az SDKÚ országos választmányának szombati ülésén, ahol többen őt akarták megtenni a kampányfinis vezetőjévé, s megbízott pártelnöknek, mert nem sáros egyetlen korrupciós ügyben sem. Ám Dzurinda nem volt hajlandó lemondani, holott épp ő a gyanús pártfinanszírozási és privatizációs ügyek egyik botrányhőse. – Gyáva lennék, ha megfutamodnék! – hangoztatta a pártelnök, aki a lakosság nagy többségének közönyével és az általa marketingpártoknak minősített új politikai tömörülések felelőtlen ígérgetéseivel magyarázta az SDKÚ ingatag helyzetét. Mértékadó felmérések szerint valóban az átlagpolgárok egyre súlyosabb megélhetési gondjai is gerjesztik a sokak szerint semmirekellő, mégis megtollasodott politikusok elleni haragot. Így aztán az új vagy újjászervezett protestpártok – elsősorban a 99 százalék és az Egyszerű Emberek – programok nélkül, jól hangzó lózungokkal – „Állítsuk meg Szlovákia szétlopkodását!” vagy „Azonnal távozzanak a rendszerváltás óta harácsolással meggazdagodott politikusok!” – kapaszkodtak fel a parlamenti küszöb környékére.
A terepet azonban Robert Fico uralja. Pókerarccal azt hangoztatja, hogy 2006-ban, akkori ellenzékiként nem volt alkupozícióban. A hívei pedig neki hisznek, nem az aktáknak, amelyek szerint ő is sokszor feltűnt a konspirációs lakásokban. Ott, ahol privatizációs ügyekben határoztak, és a döntéshozóknak milliókat csúsztattak. Mostanság egyszerű, de vonzó programmal tarol: erős államra, stabil, szociális biztonságot is szavatoló kormányra van szüksége Szlovákiának, amely a fiataloknak jóval több munkát, a nyugdíjasoknak pedig gondtalan éveket teremt, s megállítja az általános életszínvonal zuhanását. Hogyan? A rekordbevételekhez jutott bankok, a legnagyobb cégek és a nagyon gazdagok jóval több adót fizessenek, mint mások – hirdeti magabiztosan a kormányfői poszt várományosa a szerinte egyetlen kitörési pontot.
A március 10-i voksolásokon a kérdés alighanem már csak az, vajon a Fico vezette, szocdemnek kikiáltott, sokkal inkább populista-nacionalista párt, a Smer-SD megszerzi-e az alkotmányos többséget. Magyar szempontból azonban az sem mellékes, hogy hányan hisznek Bugárnak, a Magyar Koalíció Pártja (MKP) korábbi és a Híd-Most párt jelenlegi elnökének, aki váltig hangoztatja: sosem markolt fel csúszópénzeket, ilyesmikről nem is volt tudomása. Előzetes válasszal a legújabb adatok szolgálnak, amelyek szerint a Híd csökkenő, a parlamenten kívülre szorult MKP pedig növekvő támogatottsággal közelít ama bizonyos öt százalékhoz. Indulatos lesz a szlovákiai magyar kampányhajrá is.