Szinte tiszteletre méltó az elszántság, amivel Szalay-Bobrovniczky Vince teljesíti feladatát. Nemrég az összes magyar külképviseleti vezető megkapta a legfelsőbb helyről az ukázt: ne hagyjanak szó nélkül egyetlen olyan megjegyzést, minősítést, vádat Orbán Viktor rendszerével kapcsolatban, amelyet az állomáshelyükön megjelenő lapokban kinyomtatnak, ami elhangzik az ottani tévékben. 

Sokba kerülhet a sajtófigyelés, különösen az utóbbi időkben. Elvileg nem is lenne semmi baj, ha a diplomaták általában állnának ki a magyarokat illető igaztalan vádakat, hamis városi legendákat cáfolva. De a tegnapi Népszabadságban megjelent interjúból az derül ki, hogy a bécsi diplomata egyszerűen csak a magyar kormány nagykövete. Orbán Viktor kormányától kapta a megbízást, az ő nevében beszél – mondta a nagykövet erős meggyőződéssel.

Volt idő, amikor úgy gondoltuk, hogy a külügyi szolgálat mindnyájunkat képvisel. Azokat is, akik az éppen regnálókra szavaztak, és azokat, akik ellenzéki nézeteket vallanak. Külföldön, nemzetközi szervezetekben érvényesülhet az idehaza csak álmodott nemzeti egység. Volt idő, amikor azt képzeltük, hogy a diplomaták jól képzett köztisztviselők, akik képesek a maguk politikai rokonszenvét magánügyként kezelni. A különböző pártszínű kormányok alatt is képesek szolgálni. Volt idő.

Azt is tudtuk, hogy a nagykövetségek élére juthatnak politikai kinevezettek is, a kormányok bizalmasai. De bíztunk benne, hogy ezek a nagykövetek is átveszik a szolgálat ethoszát, és az országot képviselik.

Az illúziók elszálltak. Az egymást váltó kormányok politikai zsákmányként kezelték a külügyi szolgálatot, megtömték a maguk embereivel, kiszórták azokat, akikről feltételezték, hogy a másik oldallal tartanak. (Remélem, a konzuli szolgálatra ez még nem érvényes.) Azok is repültek, akiknek a helye kellett egy pártkatonának. Pártkatonává lehet akár egy profi diplomata is.

Nehéz lesz egyszer újjáépíteni egy szakszerű és hiteles külképviseleti hálózatot.

A bécsi nagykövet őszinte. Az interjúból kiderül, hogy valójában kinevezőit, azok politikáját védi. De legalább őszinte a maga módján. Ellentétben a regnáló párttal és vezérével, akik blazírt arccal mondják híveiknek, hogy az őket érő külföldi bírálat nem politikájuk minősítése, hanem hazánkat gyalázó rágalom. Természetesen minket is sért, ha nem a hatalom baklövéseit, durva jogsértéseit, hanem a magyarok otrombaságát emlegetik a külföldiek. Rosszulesik a mindig leegyszerűsítő sajtókritika. Rossz érzés még akkor is, ha a hazai bírálatot visszhangozza.

Most az Orbán-kormány kapitális baklövéseinek mentegetésével idegen nyelven cöcögő mamelukok próbálkoznak a globális és helyi médiákban. Azt képzelik, ott is érvényesíthetik a Fidesz papagájkommandójának, szóvivői különítményének itthon bevált eljárását. Nem a siker, a blamázs lesz nagyobb.