- Ön jó egy éve áll a bécsi nagykövetség élén, aktivitása példa nélküli a magyar diplomáciai karban. Előadásokat tart, vitaműsorokban szerepel...

- Igen, kinevezésem óta számos interjút adtam, folyamatos a megkeresés az osztrák sajtó részéről. Példamutatónak tartom az osztrák újságírók hozzáállását, természetes, hogy kritikusak, de az is, hogy akkor mi is ki akarjuk fejteni az álláspontunkat. Ausztriában igénylik az újságírók, hogy a nagykövetséghez fordulhassanak. Nekem pedig kifejezetten jó a viszonyom az újságírókkal.

- Ön azonban nem csupán az interjúkat ontja, hosszú olvasói leveleket is ír az osztrák sajtóban, tiltakozásokat juttat el az állami tévéhez és rádióhoz, az ORF-hez. Arra is reagál, hogy a Porr építőipari vállalat rossz néven veszi, hogy magyar partnerei nem fizetnek.

- A Porra azért reagáltam, mert valótlanságok jelentek meg. Nem igaz, hogy a magyarok nem fizetnek, pontosabban ahol nem fizetnek, ott azért, mert nem végezték el rendesen a munkát. Az osztrák cég vezérigazgatója kiélezte a dolgot, én a magyar szakminisztériumtól kértem véleményt, és annak összefoglalását jelentettük meg.

- Nem szokatlan agilitás ez?

- Mandátumom van rá, csakúgy, mint kollégáimnak. Felhatalmazást kaptam, hogy ha az országunkról negatív kritikák, vélemények, valótlanságok jelennek meg, úgy válaszoljak. Kifejtsem a magyar álláspontot, ez a feladatom, nem több, nem kevesebb.

- Ön azonban általában a magyar baloldaltól határolódik el, bírálja az ilyen szellemű cikkeket. A bécsi Wiener Zeitung nevű napilaphoz eljuttatott olvasói levelében például pár ezernek becsülte a január 2-i, budapesti Opera előtti tüntetés résztvevőinek a számát, miközben a béketüntetésről 500 ezer embert közölt.

- Ezek csak becslések, nem voltam ott, nem számoltam. De azt látom, s számos magyarországi hivatali elöljáróm is úgy gondolja, hogy a kritikusok átlépték a határt, lefasisztázták Magyarországot, s ez egyáltalán nem állja meg a helyét. A Wiener Zeitung főszerkesztői vezércikkére azért is kötelességemnek éreztem állást foglalni, mert a napilap az osztrák állam tulajdonában van. Reakcióm találkozott a hazai döntéshozók véleményével. Sem a fasiszta, sem az antiszemita tendenciák nem jellemzik a magyar kormányt. Higgye el, sok nagykövet teszi oda magát, mert sokan elég súlyos állításokat fogalmaztak meg.

- Az ön reakciói azonban gyakran túlságosan személyesek. Az osztrák „Riporterek határok nélkül” nevű mozgalom, mint köztudott, kitüntette decemberben Vásárhelyi Máriát, Rényi Pál Dánielt. Ön utólag levelet intézett a díjosztó zsűri elnökéhez, Albert Rohanhoz, a bécsi külügyminisztérium nyugalmazott főtitkárához, nagykövethez, s ebben nemcsak egyet nem értésének adott hangot, de kritizálta a kitüntetetteket. Miért nem maradt meg az elvi bírálat szintjén, s mi értelme volt a levelének már azután, hogy a díjat kiosztották?

- Tudom, hogy közszereplő vagyok, nyilvánosság előtt zajlik az életem, de az is igaz, hogy a levelemet kizárólag Rohan úr orientálására szántam, s kértem őt, hogy ne hozza nyilvánosságra. Nem nevezhetem magánlevélnek, hiszen a nagykövetség papírján írtam. Nem akartam személyében senkit sérteni, megdöbbentem azon, hogy a levél kikerült. Állásfoglalásaimban szélsőjobboldali kijelentésekre is többször reagáltam. A kormányt mindent alaptalan támadástól megvédem.

- Egy nagykövet, de még a stábja is kevés ahhoz, hogy a sok felmerülő kérdésre szakszerűen válaszoljon. Miért nem szervez inkább kerekasztal-beszélgetéseket, találkozókat?

- De hisz szervezek. A minap jelent meg Balog Zoltán államtitkár a Der Standardban, a múlt héten Kovács Zoltán államtitkár adott exkluzív interjút a Die Pressében, ahol Schmitt Pál államfővel, Kövér László parlamenti elnökkel is készült beszélgetés, miként Orbán Viktorral a Kronen Zeitungban és Matolcsy Györggyel a Standardban. Martonyi János, akinek a hivatalos szintnél sokkal barátibb a viszonya az osztrák külügyminiszterrel, Michael Spindeleggerrel (aki egyébként kezdeményezésemre járt pár hete Budapesten), a legkritikusabbnak mondható időkben adott nyilatkozatot a Kuriernak. De szerveztünk konferenciát a munkaerő-piaci nyitásról, Andor Lászlóval, az osztrák munkaügyi miniszterrel, akkora volt az érdeklődés, hogy kivetítőket kellett felszerelni a követségen. Még több osztrák politikusi látogatásnak nagyon örülnénk.

- Az ő passzivitásuk nem a magyar külpolitika kudarca? Nem arról van szó, hogy ők az unióhoz igazodnak a magyar kérdésben?

- Nem, szerintem a kétoldalú kapcsolatokban támadt konfliktusok jutottak a felszínre. Egyetértek Spindeleggerrel, hogy nem szabad elzárkózni, kulturáltan meg kell hallgatni a másik felet. Mi a kölcsönös megértésen fáradozunk, ezért hozzuk ide egymás után a delegációkat.

- Állásfoglalásaiban ön gyakran emlegeti az Ausztria elleni, 2000-ben foganatosított uniós szankciókat, erre hivatkozva kér tőlük szolidaritást. Mondván, tudhatják, milyen érzés egyedül lenni, elszigetelődni. De az osztrák cégek a legnagyobb vesztesei a magyarországi különadóknak, hogyan várható megértés tőlük?

- Amikor az ezredfordulón a 14 uniós tagország, s a hozzájuk csatlakozott Csehország szankcionálta Ausztriát, Orbán Viktor védte Bécset, azzal érvelt, hogy az osztrák kormány demokratikus úton került hatalomra. Meg is hívta Budapestre Wolfgang Schüssel kancellárt. Magatartásának kézzelfogható hatása volt a bilaterális kapcsolatokra, ha nem így lép, akkor talán nem jön létre az úgynevezett „kisdunai együttműködés” sem, ami nélkül pedig nincs Andrássy egyetem. Ez roppant fontos intézmény, nem véletlenül növelte támogatását a magyar kormány. Én azt mondom, hogy lehet vitatkozni, de működjünk együtt bizalmi alapon, különleges kapcsolatainknak megfelelően. Akkor lesz is siker.

- Az aktív, kirakatba tett közszereplés nem gátolja a diplomata csendes háttérmunkáját?

- Nem, sőt sikerült magunkat egy aktív radarkörre helyezni, megkérdeznek minket, adnak a véleményünkre. Bármikor kapcsolatba tudunk lépni az alkancellár-külügyminiszterrel, a kancellárral talán nem, de a környezetével igen. Az államelnökkel, a pártok frakcióvezetőivel, a gazdaság vezető személyiségeivel szívélyes viszonyom van.

- A nagyköveti feladat pártsemleges?

- Magyarország és a magyar kormány képviselete a feladatom. Ha az Orbán-kormány küldött ki, akkor itt azt kell képviselnem, amit a kormány.

„A kormányt mindent alaptalan támadástól megvédem”