Szlovákiában eltűnt a nemzet aranya

Egyesek aranygyűrűiket, mások ékszereiket, sőt nemesfémből készült fogaikat áldozták fel a haza oltárán. Aránylag rövid idő alatt 31 millió koronányi (akkori árfolyamon hozzávetőleg 93millió forint) kincs gyűlt össze.

Jozef Markus, a Matica slovenská elnöke valósággal áradozott, amikor 1993-ban, Csehszlovákia békés szétválása után a független Szlovákia anyagi megsegítésére buzdította honfitársait. Markus azt ígérte, a befolyt pénzből nemzetvédő rendezvényeket támogatnak, az ékszereket nyilvános árverésen pénzzé teszik, az aranyat pedig tömbökbe olvasztva a pozsonyi jegybanknak adományozzák.

A jelentős kulturális és közösségi hagyományokkal rendelkező Matica slovenská – amely 1865-ben alakult, majd 1875 áprilisában Tisza Kálmán belügyminiszter rendeletével betiltották, s azóta többször is újraalakult – főleg a rendszerváltás óta a magyarellenes szlovák nacionalisták egyik fellegvára. Az még nem világos, hogy magának Markusnak pontosan milyen szerepe volt sok millió korona elherdálásában, ékszerek és más értékek eltüntetésében. Egyelőre anynyi biztos, hogy az önálló Szlovákia megalakulásakor, főleg az egyszerű polgárok hazafias hevületét kihasználva, adakozásra, a nemzeti kincstár feltöltésére szólította fel honfitársait. Nehogy már csődbe jusson a fi a tal állam, amelynek a csehek nem sok közös vagyont hagytak – hirdette majd húsz éve az akkori elnök és néhány híve.

Aztán lelohadt a nagy nekibuzdulás, Markus pedig bejelentette: vezetésével létrehozták a befolyt pénzek kezelését is végző Matica slovenská Alapítványt. A lelkes adakozók 2008-ban kapták fel a fejüket, amikor csődbe ment a szlovák befektetői magánszövetkezet, amelybe legnagyobb meglepetésükre 23 millió koronát fizetett be – állítólagos nagy hozamok reményében – a Matica slovenská Alapítvány. Kiderült, legalább 3500 hiszékeny tagot szedtek rá a befektetésre. Néhányan minden megtakarított pénzükkel szálltak be a nagy haszonnal kecsegtető, színtiszta szlováknak kikiáltott szövetkezetbe. A bukás nyomán kitörő felháborodást főleg magyarellenes jelszavakkal igyekeztek csitítani, azt bizonygatva, hogy a pénz jelentős része elsősorban Dél-Szlovákia elmagyarosításának megakadályozására kellett.

Tavaly azonban a közharag elsöpörteMarkust is. A helyére választott Marián Tkác – aki Vladimír Meciar országlása idején a pozsonyi jegybank egyik alelnöke is volt – gazdasági szakemberként döbbenten tapasztalta: nincs egyetlen hiteles dokumentum sem az adakozókról, sem a befizetett összegekről. Azzal is szembesült, hogy az alapítvány hárommillió koronás törzstőkéje két éve 300 ezerre zsugorodott. Senki sem tudja, hova lett 2,7 millió korona. Az adomány ékszerek sorsát firtató kérdésére azt a választ kapta, hogy azokat talán az elnöki szobában álló páncélszekrényben őrzik, a kulcsait ellenben senki sem találja. Jozef Markus – saját állítása szerint – leadta a kulcsokat. A 31 milliós adományból egyelőre csak azokat a festményeket találták meg, amelyek a szervezet túrócszentmártoni székházának helyiségeit díszítik. Tkác egy ideig vonakodott, de az átvert adakozók követelésére végül a minap feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, súlyos bűncselekmények megalapozott gyanújával.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.