Santorum hármasa
A győzelmeknek elsősorban szimbolikus jelentősége van: a minnesotai és a coloradói küldötteket nem köti a jelöltállító gyűlések eredménye, a missouri előválasztás pedig nem más, mint –a helyi szlengben – „szépségverseny”, mert egy későbbi gyűlésen dőlmajd el, melyik jelöltet hány delegált támogatja a nyár végi, Floridában megrendezendő republikánus konvención.
Santorum győzelme mégis azt üzeni: a republikánus választókmégmindig nem lelkesednek Mitt Romney egykori massachusettsi kormányzó iránt, akit már hónapok óta úgy emleget a média és a pártelit, mint aki Barack Obama egyetlen esélyes kihívója. Ám most kiderült, hogy a múlt heti nagy floridai győzelem ellenére a republikánus választók továbbra is keresik, ki lehetne a „nem Romney”, tehát egy másik jelölt, akit vállukra emelhetnek. A Washington Post elemzője szerint az eredmény azt is bizonyítja: a kampányban nem minden a pénzről szól, hiszen Santorum és a dél-karolinai győztes Newt Gingrich rendelkezésére álló pénz töredéke csak annak, amiből Romney gazdálkodik. Utóbbi számára azért is kínos a vereség, mert 2008-ban simán nyert Coloradóban, valamint a (Romney-hoz hasonlóan) mormon lakosságnak az átlagosnál nagyobb aránya, és a reklámra költött dollárok is jobb eredményt hozhattak volna.
Az 54 éves Santorum a konzervatív szavazókra támaszkodik, csakúgy, mint az egykori házelnök Gingrich. Santorum neve lehet, hogy nem ismert az egész országban, washingtoni körökben azonban igen: a republikánusok egyik ifjú, lelkes és ambiciózus politikusa volt 2006-ig, amikor is úgy tűnt, hogy csúnya választási veresége derékba töri politikai pályáját.
Jogi diplomája megszerzése után néhány évig jogászként dolgozott,majd 1990-ben, csupán 32 éves korában beválasztották a képviselőházba, ráadásul egy erősen demokrata választókörzetben. 1995-ben lett Pennsylvania szenátora, majd 2000-ben újraválasztották. 2006-ban azonban kikapott demokrata kihívójától, ezután visszatért a jogi pályára, kommentátor lett a konzervatív Fox News csatornán, tanácsadóként dolgozott, és véleménycikkeket írt a Philadelphia Inquirer számára.
Egy, az amerikai gazdaságról 2009-ben elmondott beszéde utalt először arra, hogy komolyan érdeklődik az elnökjelöltség iránt. Még abban az évben ellátogatott Iowába, ahol az első, ezért egyik legfontosabb előválasztást tartják – és amit olcsó, egyszemélyes, de hatékony kampánnyal meg is nyert idén januárban. Az is segítette, hogy az iowai szavazók konzervatívabbak, mint az amerikai átlag.
Santorum pedig a bigottan vallásos, illetve a „teadélutános” szavazók minden elvárásának is megfelel. Nem elég, hogy Romney-nál és Gingrichnél közvetlenebb, jobban szót ért a választókkal, van hét gyermeke, akiket (e körökbenmegszokottmódon) otthon tanítanak feleségével. Azt vallja, hogy az embereknek erős erkölcsi útmutatásra van szükségük, az államnak kötelessége az élet legintimebb terüle teit is szabályozni. Az AP hírügynökségnek még szenátorként, 2003-ban adott elhíresült interjújában kifejti: a legnagyobb baj a világgal, hogy az emberek kiélhetik vágyaikat és szenvedélyeiket. Világossá is teszi: a homoszexuálisokkal például semmi baja, csak azzal, amit csinálnak, ezért törvényben tiltaná a „szodómiát”, a házasságtörést, a poligámiát és minden más cselekedetet, amely „káros a társadalomra”. Ez a kijelentése egyébként kiváltotta a meleg közösség haragját, akik azzal álltak bosszút, hogy nevének új értelmet adtak, azt elterjesztették az interneten. Így aki az egykori szenátor nevére keres a Google-ban, az az első találatok között – finoman fogalmazva – nem odaillő dolgokat talál. (Minden tiltakozása ellenére a kereső nem távolította el az említett találatokat.)
Santorum a halálbüntetést támogatja, az abortuszt azonban elfogadhatatlannak tartja,még abban az esetben is, ha amagzat nemi erőszak útján fogant, szerinte akkor is „el kell fogadni Isten ajándékát”. Külpolitikai téren George W. Bush elkötelezett követője, támogatja az afganisztáni és az iraki háborút, elemzők szerint pedig jelenleg Irán kérdésében „héjább a héjánál.”
