Ártalmas, de sokba kerül
A jelentés – amely összesen 33 káros EU-projektet nevez meg Kelet-Közép-Európában, a kivitelezés különböző fázisaiban – kitér arra is, hogy a négyes metró finanszírozásához szükséges önrész gazdasági gondokat okozott a fővárosnak, és megakadályozta, hogy más, a jelentés készítői szerint sürgetőbb, a felszíni közlekedést elősegítő projektek megvalósulhassanak. A szakértők úgy vélekednek, hogy a pénzügyi és közlekedési hatásvizsgálatokban csak az adatok manipulálásával sikerült a metró gazdasági életképességét bizonyítani. A dokumentum arra is felhívja a figyelmet: noha 2009 májusában kiderült, hogy a megvalósításhoz szükséges 50 szerződésből 11-et nyílt tender nélkül írtak alá, és az unió emiatt 170 millió euróra csökkentette a hozzájárulását, a projekt végül megkapta az Európai Bizottság jóváhagyását 2009 szeptemberében.
A két civil szervezet még négy másik magyarországi projektet jelöl meg, amely – EU-finanszírozás mellett – a környezetre káros lehet. Ilyen például a Duna medrének kiszélesítése és mélyítése. A zöldek szerint a meder két és fél méteres mélyítésével járó gátépítés, folyószabályozás, mederkotrás, a holtágak levágása felbecsülhetetlen károkat okoznak a növény- és állatvilágban, az ivóvízellátásban. Rombolhatják Magyarországnak a folyót is magában foglaló tájképét, amely egyébként része az unió által létrehozott, az európai ökoszisztémát megvédeni hivatott Natura 2000-nek. A halászat, a turizmus, az áradások szabályozása is megszenvedhetik a projektet. A Duna medrével kapcsolatos munkálatok 330 millió euróba kerülnek, az EU már jóváhagyta az ezzel kapcsolatos finanszírozási tervet, a kifizetés viszont még nem történt meg.
Hasonlóan veszélyesnek ítélik a zöldszervezetek azt a tervet, amely szerint 46 méteres csatornán keresztül a Duna vizét a Tiszába vezetik az elsivatagosodás megakadályozására. A jelentés szerzői szerint a vízzáró rétegek átvágása miatt a projekt éppen hogy fokozhatja a föld kiszáradását. A két folyó felduzzasztásának pedig katasztrofális következményei lehetnek az ökoszisztémára és a biodiverzitásra, több száz védett faj létét fenyegetve a Tiszán. A Homokhátság problémáját a zöldek szerint vízvisszatartással és az ökológiai adottságokhoz illeszkedő tájgazdálkodással kellene megoldani. A tervezett csongrádi vízlépcsőt és a duzzasztóra tervezett 400 MW teljesítményű erőművet is kifogásolja a két szervezet, mert több száz védett és több ezer nem védett faj életterét veszélyezteti. A jelentés szerzői felhívják a figyelmet arra is, hogy a szintén a tervezés fázisában lévő salgótarjáni biomassza-erőműhöz szükséges fát a környező erdők nem tudnák megfelelő mértékben biztosítani, így a fakitermelés jelentős növekedése várható. A légszennyezés veszélyére is kitér a dokumentum, mivel a beruházás Salgótarján belterületén létesülne.
Összesen 16 milliárd eurós támogatást fordíthatnak káros projektekre Kelet-Európában a 2007–2013-as EU-költségvetési keretből: Csehországban 12, Magyarországon és Lengyelországban 5-5, Bulgáriában és Szlovákiában 4-4, Észtországban 2, Macedóniában pedig egy beruházás került fel a listára. Ebben a költségvetési szakaszban összesen 347 milliárd eurót használhat fel a „keleti blokk”; az uniós támogatás mellett a projekteket a tagállamok kormányai hagyják jóvá és pályáztatják. A szervezetek most azt szeretnék elérni, hogy – miközben a következő költségvetési időszakról szóló vita egyre inkább kiéleződik – a döntéshozók a környezetvédelmi és a fenntarthatósági követelményeket hangsúlyosabban tartsák szem előtt az EU-alapok felhasználásakor.
Markus Trilling, a Bankwatch témával foglalkozó koordinátora elmondta: fenntarthatatlan, a társadalomra és a gazdaságra káros projekteket vettek górcső alá, amelyek sehová sem vezetnek. A szervezet szerint az unió nem tanult a Portugáliának, Spanyolországnak és Görögországnak nyújtott pénzügyi segítség tapasztalataiból. Trilling hozzátette, hogy ott a strukturális alapok ingatlanlufikat, nem fenntartható és nem hatékony infrastrukturális beruházásokat produkáltak.
Négyes metró: a halott ötlet
A négyes metrót vizsgáló Állami Számvevőszék szerint a főváros úgy indította el a beruházást, hogy hiányoztak az érvényes építési engedélyek, nem állt fel a projektet hatékonyan levezényelni képes menedzsment, és nem volt meg a pénz. Sőt, a közös politikai akarat sem, hiszen már az első Orbán-kormány megvonta az állami támogatást. A szocialisták megadták ismét, de csak korlátozottan. A városvezetés pedig minden hibát elkövetett, ami egy ilyen nagyságrendű beruházásnál elkövethető.
Nem véletlen, hogy különösen a budapesti metróépítést tartja károsnak a Föld Barátai Európa és a Bankwatch – ehhez a projekthez önmagában 170 millió eurót adott az EU. A 12,7 kilométer hosszú, tizenhat állomásos metróvonalat egyenesen a rosszul felhasznált közpénzek iskolapéldájának tartják. Sajnos igazuk van: a 4-es vonal történetében egyetlen határidőt vagy költségvetési főszámot sem sikerült tartani.
A költségeket 2002-es árakon határozták meg, ebből törvényszerűen következett a túlköltés. Az első szakasz engedélyezési okiratában rögzített, 195 milliárd forintos költséget tavaly már 370 milliárdra prognosztizálták. Mindez sok tényező együttes következménye. Az építési engedélyeket kiadó kerületek extra városrehabilitációs követelései, a tervezettnél drágább állomások, az árfolyamváltozás, de leginkább a mérnökárat jelentősen meghaladó szerződési ár, a szervezetlenségből adódó hatalmas összegű kamat- és kötbérkövetelések, a metrókocsi-beszerzés körüli anomáliák. És még mindig nincs kész, holott az uniós elszámolási határidő vészesen közeleg. Budapest sokkal jobban járt volna, ha a felszíni tömegközlekedést fejlesztik – állítják a civil szakértők. Szerintük már az elején is csak a manipulált adatok miatt tűnhetett működőképesnek a projekt. (Sz. A. A.)
