Ultrák a pályán túl
A kiváltó okot a magát arab nacionalistának tartó Hamdin Szabbahi elnökjelölt szerint az adta, hogy a fővárosi klub B-közép tábora aktívan fellépett a hatalmat ideiglenesen átvevő katonai tanács ellen is, amely ígérete szerint júniusban adja át helyét a polgári kormánynak.
Ám a futballfanatikusok nemcsak Egyiptomban, hanem más országokban is mind fontosabb szerepet játszanak a politika utcai színterein. Oroszországban 2010 végén az addigi legnagyobb tüntetéshez is egy szurkoló meggyilkolása vezetett. Jegor Szviridovot egy kaukázusi csoporttal való összetűzésben érte halálos lövés egy légpisztolyból. A Szpartak Moszkva kemény magjához tartozó 18 éves fiatalember azonnal az etnikai bűnözés szimbóluma lett nemcsak a klub, de más futballcsapatok szurkolóinak szemében is. A kétezer tüntető a rendőrséggel is öszszetűzésbe került, de a rendfenntartók senkit sem vettek őrizetbe, „hogy elkerüljék a még komolyabb összecsapásokat” – írta akkor a Lenta.ru orosz hírügynökség.
A hatóságok – a demokratikus ellenzék tüntetéseinél nem tapasztalt –óvatossága jól mutatja, hogy a szervezett, radikális jobboldali, nacionalista nézetet követő ultrák milyen komoly erőt képviselnek. Olyannyira, hogy Vlagyimir Putyin kormányfő tíz nappal később Szviridov sírjához is kiment. Találkozott a szurkolókkal, akikkel megtalálta a közös hangot, kijelentve, hogy a különböző etnikumoknak tisztelniük kell a helyi szokásokat, ha az ország egyik részéből a másikba települnek. (Az első rendű vádlott, Aszlan Cserkeszov csaknem húszéves börtönbüntetését a múlt hónapban hagyta jóvá a legfelsőbb bíróság.)
A román kormány megszorító intézkedései elleni januári tüntetéseknek is aktív szereplői voltak a futballhuligánok, akik összetűzésbe kerültek a rendőrséggel is Bukarest utcáin.
A szerbiai ultrák tavaly két nemzetközi mérkőzésen is bonyodalmat okoztak. Genovában az olasz–szerb Eb-selejtezőt akasztották meg – emiatt a szerbek hivatalosan 3-0-s vereséget szenvedtek –, majd Észtországban lépett közbe a rendőrség a „Szabadság vagy halál!” feliratú molinót kiakasztó szerb fanatikusokkal szemben. (A csapat itt is csak döntetlent ért el a hazai 3-1-es vereség után.)
– A szerb fanatikusok szerepe eltér a többi ország „szokványos” futballhuligánjaiétól. A jugoszláv háború, Szerbia elszigeteltsége, Koszovó elvesztése tovább tüzelte az indulatokat, amelyeket a politikusok előszeretettel használtak saját céljaikra – mondta korábban lapunknak az újvidéki egyetem pszichológusa, Miklos Biro. Egyes vélemények szerint a szervezett fiatalok csoportjait a titkosszolgálat is előszeretettel beveti különféle politikai akciókban, például ha Koszovó ellen tiltakozva kell zászlót égetni. – Szervezettségük miatt az ügyészség sem szívesen emel vádat ellenük, és a bírák is inkább a felmentést választják velük szemben – jegyezte meg Biro. A politikai futballhuliganizmus azonban egyáltalán nem csak keletközép-európai jelenség. A londoni Chelsea futballklubhoz – amelyet egyébként az oroszországi milliárdos Roman Abramovics birtokol – kapcsolódik például a „Fejvadászok” csoportja. A szélsőjobboldali, rasszista nézeteket sem tagadó társaság állítólag a Combat-18 (a szám Adolf Hitler monogramjára utal) nacionalista csoportjával áll kapcsolatban, amely 1993-ban vált ki az ultraradikális Brit Nemzeti Pártból – derül ki a cseh Josef Smolík 2004-es tanulmányából. Igaz – teszi hozzá a szerző –, Nagy-Britanniában, amelynek futballstadionjait a 80-as években az ultrák uralták, mára maximálisan visszaszorították a rendbontókat mind a lelátókon, mind a stadionokon kívül.
