Kadhafi után is van élet
A magasságnak szimbolikus jelentősége van: 1999. szeptember 9-én, a szirti nyilatkozattal döntött ugyanis az Afrikai Egységszervezet (OAU) a kontinentális integráció elmélyítéséről és az AU létrehozásáról. Csak remélni lehet, hogy a sanyarú sorsú földrész lakói nem a korábban ugyanitt állt börtön nevén emlegetik majd keserűen az impozáns épületet. Az Alem Bekagne ugyanis amhara, azaz az Etiópiában beszélt sémi nyelven azt jelenti: feladtam már minden reményt...
Ez már csak azért is hiba lenne, mert az 54 országot tömörítő AU vasárnap kezdődött állam- és kormányfői csúcsértekezlete jogos várakozással nézhet az elkövetkező évek elé. Ugyan a napokban közölt friss adat szerint a térség gazdasági növekedése mintegy felére csökkent az elmúlt évben (öt GDP-százalékról 2,7-re), de ez válságidőkbenmegbecsülendő, különösen hogy az olajkitermelő országok két számjegyű, Kínával, Indiá val vetekedő eredményt is produkálnak.
– A növekedés erőteljes maradt földrészünkön. Számos megfigyelő véli úgy, hogy Afrika a gazdasági elrugaszkodás küszöbére érkezett. Mindamellett ez csak a kezdet – hangoztatta Jean Ping volt gaboni külügyminiszter, az AU bizottságának elnöke, hozzátéve: fel kell gyorsítani a gazdasági integrációt, a kontinens országai ugyanis nem kereskednek eleget egymás között. (Ping e minőségében José Manuel Barroso európai bizottsági elnök afrikai megfelelője –azaz a szervezet végrehajtó szervének a feje. A posztról ma döntenek Addisz-Abebában: a kihívó Nkosazana Dlamini-Zuma dél-afrikai belügyminiszter, Jacob Zuma államfő volt felesége. A regionális vetélkedésnek megfele lően a második ciklusára készülő Pinget elsősorban a közép- és nyugat-afrikai, francia nyelvű országok támogatják, míg Dlamini-Zumát a földrész déli részének államai.)
Az Afrika-közi, azaz belső kereskedelem aránya önmagáért beszél globális összehasonlításban: mindössze 11 százalék, míg például Ázsia 47, az Európai Unió 70 százalékkal büszkélkedhet. Obiageli Ezekwesili, a Világbank Afrikáért felelős alelnöke a csúcsértekezleten azt mondta: az alacsony mutató megkettőzése is két százalékkal járulna hozzá a fekete földrész GDP-jéhez. – Az afrikai gazdaságok nem komplementer, vagyis egymást kiegészítő gazdaságok, hanem vagy versengenek, vagy pedig egymással párhuzamosan léteznek –nyilatkozta lapunknak Búr Gábor Afrika-szakértő, az ELTE docense. Állítja: hiányzik a megfelelő árualap és az infrastruktúra is, így például jellemző, hogy a régóta tervezett Kairó–Fokváros vasútvonal soha nem épült meg. – A földrész egyetlen jelentősnek nevezhető ipari országa Dél-Afrika, a termelés egyharmadával, egyes árucikkek esetében akár 40-50 százalékával – mondja Búr.
A mostani, a 18., az első csúcsértekezlet Moammer Kadhafi líbiai vezető halála óta; márpedig a diktátor a szakértő szavai szerint „nagy pánafrikai álmodozó” volt. – Kadhafi 15 százalékban fizette az AU büdzséjét, de 25-30 százalékos arányról is beszélhetünk, ugyanis átvállalta egy sor fekete-afrikai ország befizetését is – mondja Búr Gábor, hozzáfűzve: az ezredes ugyanakkor diktátorokat is támogatott, és ellenezte a hatalmas földrészen beindult térségi szerveződéseket, így a nyugat-afrikai ECOWAS-t, mert feleslegesnek ítélte őket. – Apró lépésekben kell felzárkózni, a csúcstalálkozó jó irányba mutat – vont mérleget kérdésünkre az ELTE oktatója.
A gazdasági integráció elmélyítésének igénye annál is inkább közös nevező lehet, mivel a kontinensen hemzsegnek a tagállamait megosztó politikai válsággócok, az „arab tavasz” megérintette északi országokat nem is számolva. Szomália, ahol az AU tízezres erőket tart fent, hogy támogassa az al-Kaidához köthető Sebab milícia ellenfeleit, a nemrég kettészakadt Szudán, a 2007-es választások után erőszakhullámot szenvedett Kenya, a Boko Haram (hausza nyelven a jelentése: Tilos a nyugati oktatás) terrormerényleteitől rettegő Nigéria, Elefántcsontpart, ahol a bukott elnök sokáig nem adta fel a hatalmat – és lehetne folytatni a sort. Afrika politikai viszonyaira jellemző, hogy egy év után a klasszikus „banánköztársaság”, Egyenlítői-Guinea jogtipró elnöke, Teodoro Obiang Nguema adta át az AU elnöki tisztének stafétabotját (ez a bizottsági elnökénél formálisabb, évente rotáló poszt). Utóda a benini államfő, Boni Yayi lett. Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár a melegek jogainak tiszteletben tartására szólította fel az afrikai országokat (a homoszexualitás szinte mindenütt törvényellenes), Robert Mugabe zimbabwei diktátor pedig politikai támogatást keresett a csúcsértekezlet helyszínének folyosóin magának, illetve ZANU-PF pártjának az idei választások előtt.
