Hitler nem ok a németellenességre
„Úgy látom, hogy ez a politikai tömörülés tehet a legtöbbet a nacionalista indulatok csitítása és a két nemzet megbékélése érdekében, ahogy az már a németeknek és a franciáknak sikerült” – magyarázta a civilben színész Hrnciar, aki többek között Molnár Ferenc Liliomfi című darabjában nyújtott emlékezetes alakítást a túrócszentmártoni Nemzeti Színházban. 2006 óta áll a szlovák nemzeti mozgalom központjának tartott, 95 százalékban szlovákok lakta város élén, ahol tavaly a Transzparens önkormányzat című programmal elnyerte az Európai Közszolgálati Díjat és az ENSZ Nyitott Közigazgatás-díját.
Döntését, hogy márciusban a Híd-Most színeiben indul, hatalmas felzúdulás fogadta. Ján Slota azonnal hazaárulónak kiáltotta ki, a nacionalista pártvezér túrócszentmártoni hívei pedig petíciós kezdeményezést indítottak, amellyel igyekeztek eltávolítani a posztjáról. Azzal érveltek, hogy halálos bűnt követ el, aki a magyarokkal paktál, főleg abban a városban, amely a szlovák nemzeti megmaradás jelképe. Ráadásul a magyar főurak 1875-ben éppen itt zárták be az akkori utolsó szlovák tannyelvű gimnáziumot. Végül a nagy csinnadratta ellenére nem sokan írták alá a petíciós íveket, de az ellenszél azóta sem csitul. Most borítékban golyót küldtek neki névtelenül a polgármesteri hivatalba. Feljelentést tett, de a jelöltségről nem mondott le.
– Rémálmomban sem gondoltam, hogy akadnak, akik úgy vélik: annál nagyobb szlovák hazafi valaki, minél jobban utálja vagy gyűlöli a magyarokat, a zsidókat, a romákat, esetleg más kisebbségeket. Én tősgyökeres liptói vagyok, a feleségem árvai, mindketten büszke szlováknak valljuk magunkat, de nincsenek előítéleteink. Minden lakossági fórumon felteszem a kérdést, hogy most azért ne utazzunk a török tengerpartra, mert egykor a törökök ősei megszállták ezt a térséget is? Vagy ne vegyünk német termékeket Hitler és bandája miatt? – veti fel. Óriásplakátjain az a felirat olvasható: aki még nem szabadult meg az előítéleteitől, az ne vásároljon magyar kolbászt és ne igyon barackpálinkát se.
Andrej Hrnciar külföldön is gyűjtött némi tapasztalatot, amikor néhány évvel ezelőtt az Egyesült Államokban, az Illinois állambeli Naperville-ben élt: nem derogált neki az sem, hogy utcaseprőként és rakodómunkásként dolgozzon. Egyszerűen világot látni ment a tengerentúlra, miután elvégezte a pozsonyi Színművészeti Főiskolát.
„Naperville-ben is az tetszett leginkább, hogy milyen békésen élnek együtt fehérek, kínaiak, malájok, négerek és más nációk. Az ottani tapasztalataim alapján már polgármesterként karoltam fel a városunkban élő maroknyi magyart, csehet, lengyelt és a romákat is, akiknek a képviselői azóta rendszeresen fellépnek a helyi amatőr együttesek és szavalók hagyományos estjein. Vallásos katolikus polgármesterként támogattam az egykori evangélikus gimnázium elhagyatott épületének felújítását, amelyhez jelentős anyagi támogatást kaptunk az amerikai protestáns felekezetektől és magánszemélyektől. Ma már egyházi művelődési központ működik itt, ahol többek között naperville-i vendégtanárok oktatják az angolt a helybeli fiataloknak” – mesél a polgármester az amerikai tapasztalatok átültetéséről.
A minap zsúfolásig megtelt a művelődési ház a Slota fellegvárának tartott Zsolnán (Zilina) azon a vitaesten, amelyen Bugár Bélával együtt Hrnciar is részt vett. Akárcsak Dél-Szlovákiában, itt is az alacsony nyugdíjakról, a friss diplomásokat is sújtó, riasztóan növekvő munkanélküliségről és a létbizonytalanságról panaszkodtak legtöbben, ezek enyhítésére kérték mindkettejüket. Másnap a közeli síközpontban is több százan beszélgettek el velük, miközben bőven fogyott a tálcán kínált csípős magyar kolbász és a „barackovica” is.
Hrnciart több csallóközi polgármester most dél-szlovákiai lakossági fórumokra invitálja. Azzal érveltek, hogy bizony akadnak olyan magyar közösségi oldalak, amelyeken Bugárt nemzetárulózták le azért, mert őt is javasolta a Híd-listára. – Természetesen elmegyek, mert így folytathatom azt, ami életem egyik nagy célja: lerombolni a századunkban újra veszélyes méreteket öltő előítéleteket. Akkor is elmegyek, ha egyesek borítékban küldött golyóval fenyegetnek.
